A grünwaldi csatára emlékeztek

A lengyel és a magyar himnusz közös eléneklése után a baráti társaság elnöke: Surján József méltatta a lengyelek hősiességét, bátorságát, kitartását és összefogását, mely 104 évvel ezelőtt elhozta számukra a szabadságot. Lengyelországot 1795-ben három részre osztotta a három nagy európai hatalom: az Orosz Birodalom, a Porosz Királyság és a Habsburg Birodalom. Az első világháború kitervelőinek a célja megvalósult: Európa három dinasztikus birodalma vereségett szenvedett. Annyi küzdelem és elbukott szabadságharc után, 123 év múlva a lengyelek éltek a történelmi pillanat kínálta lehetőséggel: Józef PiŁsudski vezetésével kinyilvánították Lengyelország függetlenségét. És ezt a következő évek során, sorozatos háborúkban meg is védték. 

A bonyhádi Magyar-Lengyel Barátság Emlékművénél a résztvevők fehér-piros és piros-fehér-zöld szalagokkal díszített koszorút helyeztek el, és mécseseket gyújtottak. Ezt követően az összejövetel a Vörösmarty művelődési központban folytatódott. Surján József elnök a lengyel történelem egyik nagy győztes csatájáról beszélt. Az egyesült lengyel-litván hadak, kiegészülve kisebb tatár és orosz csapatokkal 1410. július 15-én megsemmisítő vereséget mértek a grünwaldi (tannenbergi) csatában a Német (Teuton) Lovagrend lovag hadseregére. 

A seregek nagyságára csak becsült adatok vannak – több tízezres hadakról van szó – de az bizonyos, hogy a 15. századi elején Európában ennél kisebb hadseregek ütköztek meg, például a százéves háborúban. Ezzel vette kezdetét a Jagelló ház felemelkedése és a lengyel-litván állam erős Kelet-európai hatalommá válása. 

Bár korabeli utazók a lengyel és a magyar keresztény államot Európa peremvidékének tekintették, az igazi választóvonal azonban a nyugati és a keleti (ortodox) kereszténység között húzódik. A török elleni háborúk sorozata, a magyarok és lengyelek véráldozata pedig méltán emelte nemzeteinket Európa védőbástyájává. 

Az előadó a grünwaldi csatával foglalkozó művek közül elsőként Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok (1900) című regényét említette. Aleksander Ford lengyel filmrendező a regényből „Keresztesek” címmel készített kétrészes filmet (1960). A lengyelek nagy nemzeti festője Jan Alojzy Matejko 1878-ban állított emléket a győzelemnek a „Grünwaldi csata” című monumentális alkotásában. 

A csata 600. évfordulójára írt jelentős tanulmányt Pósán László történész: A Német Lovagrend és a lengyel-litván állam közötti „Nagy Háború” (1409-1411) címmel, mely a Hadtörténeti Közlemények 124.évfolyam 1. számában (2011) jelent meg. Font Márta: A Német Lovagrend alkonya (1997) című kötete szintén érdemes a figyelmünkre. Ide kívánkozik még a Lengyelországben élő egykori magyar nagykövet Petneki Áron munkája is: „Oh az ecset nagy szónok.” Jan Matejko és a magyarok. Ez a kötet a „Felczak könyvek” sorozatban jelent meg (2018).

A lengyelek büszkék nagy elődeikre. Nekik, a grünwaldi csatának állít emléket az Észak-Lengyelország Warnia-Mazuriai Vajdaságban található Stebark községi a multimediális múzeum. Ezt az intézmény 2022. szeptemberében kezdte meg működését.

Lengyelországban 1937-ben lett nemzeti ünnep a Lengyel Függetlenség Napja. Ismerjük a lengyel történelem tragikus eseményeit: 1939. szeptemberétől a német megszállás és az azt követő kommunista évtizedek alatt a nemzeti érzés megnyilvánulásainak minden formáját tiltották. Így csak 1989-től ünnepelhetnek nyíltan és szabadon.                                                   

Ha nem az érdekre nézünk, mely szétválaszt, hanem az értékre figyelünk, mely összeköt, mindannyiunknak előnyére válik. Ez a megállapítás már itthonra szól és jól tudjuk, hogy ezzel a mi lengyeljeink, akik itt élnek mellettünk és velünk, mélyen egyetértenek.