András bácsi hetvenegy évesen járta végig az El Camino-t

Ahogy arról korábban beszámoltunk, a kakasdi férfi idős kora ellenére gond nélkül végigzarándokolta a Szent Jakab útvonalat a francia Saint-Jean-Pied-de-Porttól indulva hétszáznyolcvan kilométeren át Santiago de Compostelaig, majd további százhúsz kilométert megtéve az Atlanti-óceánig. Azonban nem az El Camino volt az első zarándokút, amelyen részt vett. Erdélyben több alkalommal is megtette egyedül, majd testvéreivel együtt az oda-vissza százötven kilométeres csíksomlyói zarándoklatot.

– Az El Camino régi álmom volt, azonban sajnos nem beszélek idegen nyelvet, ezért mindig is kerestem a lehetőséget, hogy kijussak. A tavalyi évben továbbítottam a kérésem az interneten keresztül az El Camino Klubnak, hogy szeretnék útitársat magam mellé. Erre jelentkezett is egy erdélyi fiatalember, aki négy nyelven beszélt, azonban az indulás előtt két héttel eltűnt. Hiába próbáltam keresni telefonon, már nem értem el.

András bácsi elmesélte, szerencséjére a csíksomlyói zarándokútján összetalálkozott két régi ismerősével, akik elmondták, hogy szeptemberben indulnak az El Camino-n. Ő kapva kapott az alkalmon, és velük tartott. – Franciaországból indultunk, de az út javarészét Spanyolországban tettük meg. Összesen nyolcan, magyarok vágtunk neki, de szinte végig két mérnökkel mentem, akikkel a vallási utat jártuk végig, tehát megálltunk a miséken is.

Nyilván emiatt nem a teljesítmény volt a cél, de ennek ellenére az útikönyv szerint haladtunk. Naponta legkevesebb huszonkét kilométert és legtöbb harminchat kilométert tettünk meg, így összesen harminchárom nap alatt teljesítettük a távot. Az út legnagyobb részét egyedül tettem meg, de a városokhoz érve mindig bevártam az útitársaimat is.

András bácsi útitársai bajai és hajósi származásúak voltak, akik mindössze három évvel fiatalabbak nála. A kilencszáz kilométert, amit még kimondani is sok, csupán ketten teljesítették, mivel az egyik útitársa lesérült. Ezért bár nem együtt folytatták az utat, a végén mégis együtt utaztak haza Magyarországra.

–Az első nap volt a legnehezebb, amikor huszonöt kilométert úgy tettünk meg, hogy ezerkétszáz méteres szintemelkedőt követően hétszázméteres szintsüllyedés követett. A kilencszáz kilométert egy bakanccsal jártam végig, csak a sarkai koptak le egy kissé. Megváltozni hetvenegy évesen már nem akarok, nem ez volt a zarándoklatom célja, azonban sok kérdés volt bennem, amit szerettem volna helyükre tenni. Azt mondhatom, hogy ilyen értelemben megvilágosodtam az úton.

András bácsi igen aktív életet él. Hobbijai közé tartozik a vadászat, a vaddisznó hajtás és a kutyák. Mióta múlt héten hazatért, már három hajtáson is részt vett. – Egy-egy ilyen vaddisznó hajtás körülbelül húsz kilométer megtételét jelenti, így mondhatjuk, hogy már hozzá vagyok szokva a nagyobb távokhoz, arról nem beszélve, hogy több vallási zarándoklaton is részt vettem Erdélyben. Régebben többször, most már elég ritkán, de még vadászok, emellett pedig van több kutyám is, szálkásszőrű tacskók, velük versenyekre járok. 

Több karitatív célú megmozdulása volt a faluban és környékén, ahol összesen tizenhét keresztet, hat szobrot és három kápolnát is átfestett már.