Sokan rótták le kegyeletüket a temetőkben, szeretteik sírjánál

Sok ezer sír, hulló őszi falevelek, a temető előtt parkoló több tucatnyi gépkocsi. Sorra érkeztek a gyászolók délután is az Újvárosi temetőbe, hogy leróják kegyeletüket szeretteik, barátaik, ismerőseik végső nyughelyeinél. Egy fiatal lány kísérte bottal lépkedő agg nagymamáját, feltűntek baráti társaságok, egy könnyező idős hölgy, aki kezeit összekulcsolva ült egy sír előtti padon, kisgyerekes családok, idős házaspárok is megjelentek – nagy forgalom volt a temetőben. 

Koszorúkat, mécseseket, virágokat helyeztek el a sírokra, például vörös rózsákat is, de volt lila tulipán is, és természetesen rengetek sárga, fehér, narancssárga, rózsaszínű virágú krizantém. Volt ahol némán álltak szeretteik nyughelyeinél, volt, ahol kedves történetekkel emlékeztek. 

Egy-két sírnál műanyag palackból locsolták a vizet a sírkőre, aztán tisztára törölgették, volt, ahol idős asszony kis seprűvel meghajolva söpörte a sír mellé lehullott faleveleket. 

– Nem annyira emlékszem már az arcára. Van fotó a dédiről? – kérdezte egy fiatal lány az orrát törölgető középkorú hölgytől, talán az édesanyjától, akivel együtt álltak a családi sírbolt előtt. 

Mindenféle szomorú, tragikus történeteket lehet kiolvasni a sírkövek felirataiból. Ugyanazon a helyen nyugszik egy ötvennyolc éves asszony és egy kétéves kisfiú, a közös családnevükből következtetve vélhetően az asszony unokája. A nő egy évvel a kisfiú után hunyt el, 1954-ben. A sírjukon egyetlen mécsest helyeztek el. Egy nő nagyon fiatalon, harminchárom évesen vesztette életét 1944-ben. A sírboltján négy mécses, koszorú és lila művirág. Egy kisebb földhalmot teljesen benőtt a gaz, egy kis, törött fakereszten két név, feleségé és férjé: a férj harminckilenc évet élt, a feleség kilencvenhármat. 

Az urnáknál is sokan rótták le kegyeletüket, elhelyezték kisebb koszorúikat, mécseseiket. Az egyik urnán fénykép is volt az elhunytról, egy másik urnán csak ennyit lehetett olvasni csupa nagybetűvel: Apám. 

Mindenszentek délutánján az Újvárosi temetőben gyászzene szólt, Szekszárd-Alsóváros temetőjében közös gyertyagyújtást tartottak. A gyászolók, akik a síroknál álltak, bizonyosan gondolatban közelebb kerültek az elhunyt hozzátartozóikhoz. 

A Panteon Kegyeleti Kft. arról tájékoztatta lapunkat, hogy Mindenszentekkor minden rendben zajlik zajlott a gondozásukban lévő temetőkben. A munkatársaik folyamatosan a gyászolók rendelkezésére álltak, gyűjtötték a faleveleket, folyamatosan ürítették a konténereket. Jövő hét vasárnapig hivatalosan reggel hat órától este nyolc óráig tartják nyitva tizenegy temetőjük kapuit, így Alsónána köztemetője, Alsónyék köz- és református temetője, Bátaszék, Hőgyész köztemetői, Tolna katolikus temetője, Mözs katolikus és református temetői, Szedres köztemetője és Szekszárd köztemetőinek kapuit. 

Virágba borult a tolnai temető is mindenszentek illetve halottak napja tiszteletére. Misét is celebrált kedden délután a helyi plébános, Ravasz Csaba a ravatalozó előtti fedett területen. Arról beszélt, hogy az ember fél az elmúlástól. Ezért, miközben napról napra közelebb kerül Isten országához, arra törekszik, hogy nyomot hagyjon maga után. Ennek manapság a leggyakoribb eszköze a figyelemfelkeltés. Ám nem mindegy, hogy valaki híressé vagy hírhedtté válik! Az a leghelyesebb, ha a szeretet nyomait hagyjuk hátra utódainknak.  

Például Hollós László botanikus, tanár, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagja és Mattioni Eszter festőművész örök nyughelye Szekszárd - Újváros temető. 

Baka István költő-író, Csengey Dénes író-politikus, Garay Alajos katolikus pap-író-költő, Hadnagy Albert történész, a Szekszárdi Levéltár Igazgatója: ők mind Szekszárd - Alsóvárosi temetőben nyugszanak.