Az írás meg a vele járó gondolkodás remekül karbantartja az agyat

Tárgyalok, tervezek, készülök, segítek, megoldok, elmegyek valahova, valakihez hasznosan időt tölteni. Természetesen naponta olvasok, és, akkor, ha témám is van, nem csak kedvem, írok. Szerintem a rejtvényfejtés, az olvasás mellett az írás meg a vele járó gondolkodás remekül karbantartja az agyat – vallja Ékes László író, szerkesztő. – Ez utóbbinál mindig fontos, hogy ne lapozzon tovább az olvasó egy-egy rövid próza után, hanem gondolkodjon el – teszi hozzá. 

A másik lényeges, hogy azokról szóljon az alkotás, akiknek szánja. Mivel mindig emberek között mozgó volt, nem apadt el, nem apadhat ki a kútja. Nem engedik azok sem, akik szívesen látják őt író-olvasó találkozókon. Így aztán örömmel veszik, ha a következő együttlétükkor visszahallják a történetüket, anekdotájukat.

Ékes László az Illyés Gyula Megyei Könyvtárral és a falvak könyvtárosaival évek óta segíti a kistelepülések kulturális alapellátását. – A többnyire idős résztvevőkkel – nem feledve, hol vannak a gyökereim – jól érezzük magunkat egymás között. Ugyanis azonos nyelvet beszélünk, ugyanazt a világot, embert, kultúrát, örökséget, hitet, történeteket, örömet, bánatot őrizzünk, több helyen ugyanazokat a dalokat énekeljük harmonikaszó mellett. Az idei meghívások – ismereteim szerint – február végéig érkeznek be Szekszárdra, ám már a kaposszekcsői és a mórágyi könyvtárossal időpontot és témát egyeztettünk. Mással is mindig így történik, hisz van miből, van mihez válogatható munkám. Hogy hány helyre hívnak, majd kiderül hamarosan. Az viszont csak később, hogy melyikből lesz valóság. 

– Ahogy a köteteim számával, úgy az író-olvasó találkozók mennyiségével sem versenyzek ezután sem senkivel. Megköszönve a meghívásokat, azonban – feleségem feljegyzéseit alapul véve – jólesik elmondani, hogy vármegyénk 109 településéből 54-ben bemutatkozhattam, ami 100-nál több könyvbemutatót jelent. Harmincnál több azon helyek száma – beleértve öt várost és a civil szervezetek meghívását –, ahol minimum kétszer, de leginkább többször, háromszor-ötször-nyolcszor-tízszer is megtiszteltek.

Ezenkívül a Falvak Kultúrájáért Alapítvány munkáját segítve, a Magyar Kultúra Lovagjaként Baranyában, Somogyban, Hegyközben, Beregben is találkoztam könyvbarátokkal. Ismét köszönöm mindenkinek.

Azt is megtudtuk, mostanában egyre többen kérdezik  tőle, mikor lesz új könyve. – Egy kötetnyi prózám van – értő barátaim szerint kár lenne, ha elvesznének –, ám a mai árak miatt nem tudok biztosat mondani. A könyvírás szerintem – székelyesen szólva – „nemes munka… Nem es fizetik meg.” Majd meglátjuk.