Hurkatáncolással zárták a hagyományos székely disznóvágást Tevelen

A székely tradíciók szerint rendezett disznóvágást immár hetedik alkalommal tartotta szombaton a Teveli Székely Kör.

– Reggel a hagyományoknak megfelelően fogó pálinkával indítottuk a napot. Azért hívják így, mert annak idején a markosabb legények fogták le a disznót, és ehhez szükség volt némi folyékony bátorításra. A szúrópálinka már a böllér érdeme volt. A disznót Fábián István, majosi sertéstartótól kaptuk meg idén is igen jutányos áron, amiért nagyon hálásak vagyunk – mondta Erős Pál, a kör vezetője.

Reggel az asszonyok lángost és forralt bort készítettek, majd miután megkapták a hájat, megkezdődhetett a hájas sütemény készítése is.

– Fontos, hogy mi az állatot szalmával pörzsöljük meg, aztán pedig asztalon szedjük szét és készítjük elő. A tradicionális székely ételek közül készült rántott hús, ami valójában egy tarjából készült húsétel, galuska, azaz székely töltött káposzta, kolbász, hurka – amelynek a fő fűszere a jellegzetes csombor – és hájszéjes hurka, ami tulajdonképpen egy levesbetét, amit megfüstölnek. Ezt saláta és csalánlevesbe teszik az asszonyok tavasszal, amit a vaspótlás miatt készítenek.

Kora délután már hozzá is láttak az asszonyok a vacsora elkészítéséhez. Az egésznapos programon hatvanan vettek részt folyamatosan, nemcsak teveliek. Meghívott vendégeik a Duna-Tisza közéről és Bonyhádról is érkeztek. A vacsorát követően hurkatáncolással fokozták a hangulatot.

– A hurkatáncolás is székely hagyomány, a lényege, hogy régen a faluban, ha tudták, hogy disznót vágnak valahol, a szomszédok is bekopogtak és vidáman énekelve, kosárral a karjukon táncoltak, és kértek hurkát, kolbászt a háziaktól. Miután megkapták távoztak. A jó disznótor, a mulatozás régen akár egészen hajnalig is eltartott. Mondhatjuk, hogy hajnaltól egészen a Jánosáldásig.

A disznóvágás kimaradhatatlan kelléke a hájas sütemény. Legtöbbször szilvalekvárral töltik meg a finom édességet, melynek elkészítéséhez szükség van negyven dekagramm lehártyázott, ledarált hájra, egy evőkanál ecetre, hatvan dekagramm lisztre, négy tojás sárgájára, egy csipet sóra, egy kis doboz tejfölre és másfél deci fehérborra. A hájhoz hozzáadjuk az ecetet, majd a lisztet, a tojás sárgáját, a sót, a tejfölt és a bort, amit összegyúrunk, vékonyra nyújtunk, végül megkenjük a hájjal. Az így elkészült tésztát többször hajtogatni kell. Az első hajtogatást követően negyed órát pihentessük, majd újra ki kell nyújtani és hajtogatni, amit többször ismételjünk meg. Legalább háromszor, négyszer érdemes elvégezni a folyamatot. Amikor utoljára kinyújtjuk nagyjából ujjnyi vastagságúra a tésztát, kis téglalapokra vágjuk fel. Felükre szilvalekvárt teszünk, kettőbe hajtjuk és tojássárgájával kenjük meg a tetejüket. A sütőt 200 fokra melegítjük, és a betöltött hájas tésztát tepsibe pakoljuk, majd körülbelül fél óra alatt készre sütjük. A végén porcukorral szórva tálaljuk.