Térképen is megelevenedik a római temető

A mai Paks melletti Dunakömlőd felett elterülő, nem túl széles löszfennsík, a Bottyánsánc, mindössze 220 méter hosszú és ma már helyenként csak 30 méter széles. Ezen a kis területen létesült egykor egy római határerőd és az a kuruc földvár, melyről a domb a nevét is kapta. Lussonium jól ismert római romkertként, amely a város egyik jelképévé vált. A romkert azonban csak az erőd közvetlen környezetét fedi le, maga a település és a korabeli temető jóval nagyobb területen feküdt – jelzi Szabó Antal régész és Szabó Tibor történész, akik úgy vélik, az erődöt körülvevő falusias település, római nevén vicus kutatása valamivel kevesebb figyelmet kapott az erődénél. 

Az erődtől északra fekvő területen a régészek több korabeli építmény: egy lakóház – ahonnan 1969-ben a katonai diplomák előkerültek –, tárolóvermek, kemencék és egy kőből épített ház nyomait tárták fel. A déli részen pedig főként gazdasági rendeltetésű objektumokat találtak, akárcsak az erődtől nyugatra elterülő dombon.

A vicus kiterjedését – amely kisebb településeket, településrészeket, falusias telepeket is jelentett – a korábbi ásatási eredmények alapján sokkal szerényebb méretűnek tartották, de a nyugati dombon folyó feltárás során előkerült régészeti jelenségek bizonyítják, hogy még az erődöt körülvevő dombokra is kiterjed. A pannóniai erődöket körülvevő vicusok között nem ritka az ilyen nagyméretű település, valószínűnek tűnik, hogy Lussonium esetében is ezzel számolhatunk – olvasható tanulmányukban.

Bár Lussonium római kori erődjének kutatása már 1969-ben elkezdődött, a hozzá tartozó temető feltárására pontosan negyven évet kellett várni. A település és a tábor temetőjének azonosítása sokáig eredménytelennek bizonyult. A római kori erődtől északnyugatra elterülő dombon 2008-ban több sír is előkerült, ahol a műszeres lelőhelyfelderítés elvégzése után, 2009-ben megkezdődtek az ásatási munkálatok is – írják.

– Az első években két sírkamra is előkerült, melyek körül rengeteg, a korszakra jellemző temetkezés szintén, de kezdetben csak egy tízméter széles sávban, egy telken tudtunk kutatómunkát végezni. Ezt bővítettük ki később a domb más területeire és a szomszédos telkekre is – jelezték a múzeum munkatársai. Mint kiderült, a jelenlegi ismeretek szerint 118 sír található a területen, de a temető ennél bizonyosan nagyobb lélekszámú volt, hiszen az eddigi feltárási helyszínektől délre és északra is találtak szórványleleteket a terepbejárások során, melyek még nincsenek feltárva.

Szabó Antal régész és Szabó Tibor történész szerint az előkerült római sírok szinte kivétel nélkül a római császárkor késői időszakára keltezhetők, de előkerültek más korszak objektumai és leletei is, késő bronzkori, kora vaskori urnasírokat, vaskori sírt és egy, a neolitikum időszakára keltezhető lakóházat is találtak a területen. A feltárt sírok körülbelül nyolcvan százaléka egyébként egyszerű föld sír, húsz százaléka viszont úgynevezett épített sír volt, amely a római kori temetkezési szokások változatosságára utal.