Egyre több a vadkár, szélmalomharcnak tűnik a védekezés

Gyurkovics János, a város alpolgármestere, az önkormányzat Városigazgatási és Rendészeti Osztályát vezető dr. Varga András és Müller János az Aranyfürt Vadásztársaság elnöke tanácskozott arról, hogy mit lehetne tenni, hogy kevesebb kárt, s kevesebb gondot okozzanak a városban, illetve a város környéki kertekben, szőlőkben a vadak. 

Igyekszünk mindent elkövetni, hogy a lehető legkevesebb vadkár keletkezzen, kezdte az alpolgármester. Az Őcsény-Szekszárd Földtulajdonosi Közösség legutóbbi közgyűlésén is a vadásztársasággal együttműködve határozott, hogy a korábbi évhez hasonlóan vadriasztó szereket vásárol. Abból, amelyik a leghatásosabbnak bizonyult, 800 ezer forintért vásároltak, és abból a mezőőrök visznek a vad-járta helyekre.  

A vadásztársaság elnöke elmondta, az egyre több a kár, s emiatt az egyre több bejelentés okozói bizonyos szempontból maguk az emberek. Ugyanis a környéken fogy az erdő, egyre nagyobb területet vettek el belőle, s az ott telepített szőlőket, kerteket sokan körülkerítették, így az erdők lakóinak jelentősen csökkent az élettere. Hozzájárul ehhez, hogy az utóbbi húsz-harminc évben sok tanya épült, és nagyon sokan ki is költöztek a városkörnyéki völgyekbe. Ezért a vaddisznók, szarvasok, őzek, rókák élelem után kutatva gyakorta bejönnek a városba is. 

A helyzet szerencsére még korántsem olyan súlyos, mint Erdélyben, ahol a medvék be-be látogatnak a városokba, eledelt keresve kukákat borogatnak, sőt néha embereket is megtámadnak. Viszont így is gyakran tetemes kárt okoznak a vadak a szőlőkben, kertekben. 

A tényeket sorolva Müller János, a vadásztársaság elnöke hozzátette, ha a vadállomány eloszlana a korábbi hétezer hektáron, nem lenne vadkár. Most viszont a terület jócskán csökkent, emiatt egyre jelentősebb a kár, pedig évről évre kevesebb a vad.  Öt-hat évvel ezelőtt 150-160 disznót ejtettek el évente, volt, hogy 170-et is, most pedig már csak száz kerül puskavégre. 

Ennek ellenére mindent, amit csak lehet, megtesznek, megpróbálják kézben, kordában tartani a vadállományt. Így a téli időszakban, amikor lehullik a lomb és kevesebben is vannak kint a szőlőkben, tanyákban, a városkörnyéki galéria-erdőkben terelő vadászatokat tartanak. Bejelentések mégis folyamatosan érkeznek hozzájuk is, a napokban Kisbödőből követelte valaki erős hangon, hogy lőjék le a vadat, mert a hét végén feltúrták a földjét. 

Beszélt arról is, hogy a gazdák néha amolyan, inkább csak jelképesnek számító kerítéssel veszik körbe területüket, s az állat, mert kedvence a giliszta, a cserebogárpajor, más rovar lárvája, bemegy, s feltúrja a földet. Emiatt két hét alatt nyolc bejelentés érkezett hozzájuk a Remete utcából, Előhegyről, Kisbödőből, Nagybödőből. Pedig belterületen nincs jogosultságuk vadászni. 

Kivétel a kórház régi fűtőműve melletti napelem park. Ott kamerák vannak, s ha látják, hogy megjelennek a disznók, ott tudják megfogni őket, mert ott a partoldal felé lőnek. Egy nyugodt kezű vadász teszi ezt, aki jól ismeri a helyszínt, a körülményeket. Egyébként, és ez is jelzi, hogy különfélék az emberek, míg néhol azt követelik, hogy lőjék le a földet túró vadat, itt,  két hete, mikor egy vaddisznót elejtettek, a Bródy Sándor utcából felháborodottan kiabáltak, hogy gyilkosok a vadászok.   

Beszéltek arról is, hogy hasznos az egyre több helyen lévő villanypásztor. A vaddisznó, ha az áram megcsípi az orrát, visszafordul. A szarvas néha átugorja, de, ha felülre kihúznak egy fehér szálat is, azt látva már tiszteli az akadályt.

Szó volt a baromfiudvarokat megdézsmáló rókákról. Dr. Varga András elmondta, az önkormányzatnak vannak élvefogó csapdái, de annyi nincs, hogy egyszerre mindenhova jusson. Ezért ott, ahol gyakori vendég a róka, célszerű, ha a tulajdonosok is beszereznek ilyent. A védekezéssel kapcsolatban azt is hozzátette, fontos, hogy ételmaradékot ne dobjanak a kukába, kuka mellé, mert ez szinte csábítja a vadat.  

Gyurkovics János a kártérítésről is kérdezte a vadásztársaság elnökét. Müller János elmondta, az övék egy kis költségvetésből gazdálkodó egyesület, korlátozott anyagi lehetőségekkel, így nem tudnak minden esetben helyt állni a kár teljes mértékéig. Próbáltak vadkárra biztosítást kötni, de a biztosítók mind elutasították őket, nyilván nem éri meg nekik. Kártérítést az önkormányzat sem fizet, legfeljebb segíthet, tette hozzá a Városigazgatási és Rendészeti Osztály vezetője.

Nem egyszerű dolog, gyakorlatilag szélmalomharcot vívunk, összegezte az alpolgármester az elhangzottakat. Mert ahogy nő a bekerített területek nagysága, úgy csökken a vadak élettere, s jönnek a városba és a városkörnyéki részekre. Ráadásul elég sok már az elhanyagolt, parlagon lévő terület. Ott biztonságosan meghúzódnak az erdők állatai. Ezért szükség van  a tulajdonosok együttműködésére, arra is, hogy kerítéssel, villanypásztorral védjék értékeiket.

A beszélgetésről podcast felvétel is készült, melyet meghallgathatnak a Teol.hu oldalon.