Faiskolában nem zöldséget kéne termelni

A kerékpáros emléktúrát 2007 óta rendezik meg. Ezen alkalmak során Steinbach Ferenc, a Bezerédj Pál által alapított tolnai selyemfonoda utolsó vezetője, a jeles férfiú munkásságának kutatója tart rövid előadást Bezerédj életének egy-egy momentumáról. Idén a Bezerédj által Perczel Dezső alispánnak írt, 1884-ben keltezett levelét ismertette a túra résztvevőivel.

A selyem előállítás alapja a selyemhernyó, ami kizárólag eperfa (szederfa) levéllel táplálkozik, méghozzá igen sokat fogyaszt belőle, amíg el nem készíti a selyemfonalakból font gubóját. Mindezek miatt a selyemelőállításhoz óriási mennyiségű eperfára volt szükség. Az eperfákat pedig – mint a többi fát is – faiskolákban nevelték. Ez a rendszer jogszabályok által szabályozottan, országszerte működött. Olykor a jelek szerint kicsit akadozva.

Bezerédj Pál ugyanis a fent említett levélben arra panaszkodott, hogy rendelet ide, vagy oda, a dunaföldvári járás településein, de különösen Bikács, Bölcske, Fadd, Gerjen, Kajdacs, Németkér, Dunakömlőd, Madocsa és Dunaszentgyörgy falvakban, az eperfa iskolák jelentős részén nem fát, hanem különféle konyhakerti és kapásnövényeket termesztenek. Sőt, van olyan hely, ahol a faiskolának még munkása sincs, illetve előfordul, hogy a faiskola körbekerítését sem oldották meg.

Ezen szabálytalanságok és mulasztások miatt fordult Bezerédj Pál, mint a magyar selyemipar miniszteri meghatalmazottja a „Nagyságos Alispán Úrhoz”, és kérte a „járási szolgabíró úr” legerélyesebb intézkedését.

Hogy mindennek volt-e a foganatja, azt pontosan nem tudni. Ami biztos, hogy Bezerédj Pál irányításával a következő évek során Magyarország igazi selyem nagyhatalommá vált.