A revolver nem való minden ember kezébe

140 ÉVE „Kószabetyárok riasztották fel szendergéseikből a kajmádi puszta lakosait 21-ikét megelőző éjjel” – adott hírt egy garázda társaság viselt dolgairól a Tolnamegyei Közlöny 1883. december 23-i száma. „Különösen nagy lármát csaptak Pleszki Antal tiszttartónak a háza körül. Kiabáltak és folytonosan lövöldöztek. Egy kis darab papírra ráírták kívánságukat és bedobták a tiszttartói lakba. Azt kívánták, hogy mindegyiküknek rögtön szolgáltasson ki tiszttartó ur két-két forintot, mert ellenkező esetben kő kövön nem marad Kajmádon. A tiszttartó kiment közéjük s tartott nekik egy tisztességes prédikátiót. Az után adott nekik 2 forintot és felszóllitotta őket, hogy rögtön távozzanak, amit ők folytonos lövöldözés közben meg is tettek. A szolgabíróság azonnal megindította nyomoztatásukat.”

140 ÉVE „A revolver nem való minden ember kezébe” – állapította meg a Tolnamegyei Közlöny 1883. december 23-i számának hír szerkesztője. „Legalább Klézli Imre szegzárdi lakosra nézve jobb lett volna, ha sohasem vesz kezébe forgópisztolyt. Ugyanis a fennevezett szerencsétlen, véletlenségből éppen Tóth lstvánt – saját sógorát – lőtte meg egy efféle gyilkos szerszámmal, még pedig oly végzetszerüleg, hogy életéhez kevés a remény.”

140 ÉVE pellengérre állította Ullmann Lipót bérkocsi-tulajdonos fiát a Tolnamegyei Közlöny 1883. december 23-i száma. Az említett személy ugyanis „a múlt napokban oly közel állt kocsijával a (szekszárdi - a szerk.) vasúti állomás várótermének az ajtajához, hogy más kocsinak az odaférhetés teljesen lehetetlenné vált. Amikor ezen tett helytelenségére őt egy megyei tisztviselő figyelmezette, még neki állt feljebb és feleselésbe bocsájtkozott a figyelmeztetővel. A szolgabiróság talált módot a pökhendiskedönek rendreutasítására.”