Népviselet után ma már merész estélyi menő a Sárközben is

Egy-egy kor még élő hagyománya, szokásrendszere és nem utolsó sorban divat irányzata minden esetben megjelenik a házasságkötés alkalmával is. Ezt a megállapítást látványosan igazolja a Múltunk cserepei című, helytörténeti sorozat hatodik füzete. Az Esküvői divat Bátán a 20. században című kiadvány negyvenkét oldalon keresztül tárja az olvasók elé azt, hogy mit is viseltek eleink ezen a településen, amikor oltár elé járultak. Az összegzés indíttatását a helyi Fekete Gólya Házban tavaly rendezett, hasonló nevű kiállítás adta. Emellett az érdeklődő a záró fejezetben szó szerint képet kaphat a Sárközi lakodalomban részt vevő bátai párokról is.

Az esküvői fotók – a technika fejlődésének köszönhetően – a XIX. század végétől váltak lehetővé és idővel általánossá a kisebb településeken is. „A bátaiak számára Récsei Pál 1894-ben, Bátaszéken megnyitott műterme biztosította ezt a lehetőséget” – olvasható a kiadvány bevezetőjében Viliminé dr. Kápolnás Mária felelős szerkesztő és kiadó közlése szerint. „Készültek családi képek, fiatal párok, gyerekek fotói és néhány esküvői felvétel is. Az első világháború fontos mérföldkő a családi fényképek népszerűségének növekedésében. Az esküvői képek divatja Bátán az 1920-as évektől teljesedett ki, egyre több felvétellel találkozunk, melyeket vándorfényképészek, Bátaszéken új fotográfusok készítettek.”

Az első négy oldal az 1900 és 1930 közötti kézfogók öltözékeiből ad ízelítőt. A kezdeti sötét színű ruhák az 1920-as évektől kezdve kicsit világosodnak, a menyasszony már nem bársonycipőt, hanem körömcipőt visel és a vőlegény is kicserélte az egykori csizmát félcipőre. A harmincas évektől a mozifilmek hatására divatba jött a csipke, „ami azóta is a menyasszonyi ruhák kedvelt kiegészítője.”    

A második világháború és az azt követő évek ugyancsak jelentős változásokat idéztek elő Bátán is az esküvői viseletben. A negyvenes évektől „egyre gyakoribb a a polgári ruhás menyasszonyokról készült fotó. Ők földig érő, fehér ruhát,    hosszú csipkefátyolt választottak, amely már nem mirtuszkoszorúhoz, hanem selyemvirágokból, gyöngyből készített keskeny koszorúhoz van    tűzve.” Az öltönyben feszítő    vőlegény státuszát pedig „a szalag nélküli vőlegény kitűző és a díszzsebkendő jelzi.” Alig három évtized alatt tehát jelentős változás történt, tekintettel arra, hogy a településen „az első világháború végéig a menyasszonyok sötét színű ruhát, bő szoknyát, sifon csipkés alsószoknyát, kisszoknyát, testhez álló blúzt vettek fel esküvőre. (...) A vőlegény kalapot, kabátot, földig érő szalagos bokrétát, ellenzős szűk nadrágot, csizmát viselt.”

Napjainkhoz érkezve „már nem általánosíthatunk, hogy milyen az esküvői divat: a ruha kifejezi viselőjének egyéniségét, stílusát” – mutatott rá Viliminé dr. Kápolnás Mária. „Nem ritka a merészen kivágott estélyi, ami a korábbi évtizedekben elképzelhetetlen lett volna a templomi szertartáson.” S hozzátette, hogy manapság, az okostelefonok korában egy-egy esküvőn számlálatlan fotót „lőnek el” a résztvevők, vagy akár a kívülállók. „Rengeteg kép kering a világhálón, közülük talán kevés, ami megőrzésre érdemes és talán el is tűnik egy idő után. A múló pillanat megörökítése így válik elmúlt pillanattá.”

Aztán végleg eltűntek a népviseleti öltözékek

A hatvanas-hetvenes években „a népviselet elhagyásával a nők fej- és hajviselete is megváltozott. Vállig érő, hullámos hajukra virágkoszorút illesztettek. A ruhák lazán szabottak, lágy esésűek, némi csipkedekorációval, vagy teljes egészében csipkeszövetből készültek, sok fodorral az aljukon.” Figyelemre méltó jelenség ugyanebből az időszakból, hogy a „mini ruha divatja rövid ideig a menyasszonyi viseletben is tetten érhető. Bár nem túlságosan rövid, de térdig, vagy éppen térd alá érő szoknyában nagy feltűnést keltettek a bátai menyasszonyok” – állapította meg a szerző.

A hetvenes-nyolcvanas években a férfiak igazodnak a módihoz, miután „többen – a korábbiaktól eltérően – bajuszt viselnek, hajuk a rock zenekarokhoz hasonlóan félhosszú, majdnem vállig érő.” A nyolcvanas évek vége ugyancsak erőteljesebb korszakhatár, hiszen ettől kezdve Bátán is kizárólag színesben készültek esküvői fotók. A huszonegyedik században forradalmi újdonságként megjelenik a digitális fotózás a korábbi időszakokhoz képest jóval több felvétel készülhetett a házasságkötések alkalmával is.