Valójában lélekben mindenki fiatal marad

Ha elér egy bizonyos kort, az ember másként látja azokat az éveket, melyeket fiatalon lehetett volna másképpen is megélni. A fiatalok erre joggal mondják, utólag persze könnyű okosnak lenni, amikor az ember már látja – sőt a bőrén tapasztalja – annak a következményeit is, amit az adott időben megtett vagy éppen nem tett meg. Igazuk van. Utólag mindenre egyszerűbb a válasz.

Mauthner Ilona

A kép illusztráció.

Ez jutott eszembe, amikor a neten rátaláltam a szigethalmi idősek otthona lakóinak az üzeneteire, melyeket a fiataloknak küldtek. Ki-ki a maga életútjával, néhányuk filmbe illő történetével üzent. Az otthon vezetői azt írták, megkérték a lakókat, hogy akiknek kedvük van hozzá, üzenjenek valamit a fiataloknak. Csak pár szót. Hogyan látják így utólag a saját életüket, min változtatnának.

Az idősek szívesen belementek a játékba, mert szeretik a fiatalságot – írták a szervezők. – Aki szán az idősekre egy kevéske időt, és meghallgatja, elbeszélget velük – legyen az a nagypapánk, a szomszéd, egy ismerős az utcából, a boltból –, az tudja, hogy valójában lélekben mindenki fiatal marad. Mire megöregszünk – egy kis szerencsével – hatalmas utat járunk be mindannyian, és lássuk be, igenis az idősek a legbölcsebbek.

Álljon itt néhány üzenet a szigethalmi idősektől, melyeket egy-egy táblára írtak fel. Pali bácsi (79): „Dolgozzatok, csajozzatok!” Franciska néni (73): „Legyetek sokat szerelmesek, az olyan jó”. Juliska néni (90): „Mindent bele fiatalok, hosszú az út, ne féljetek, merjetek váltani, ha kell”. Teri néni (85): „Kevesebb munka, több élet!”