A szabadságharc hőse megszentelt sírban pihen

A szabadságharc hőse, Forster Antal még nem töltötte be tizennyolcadik életévét, amikor is 1848-ban honvédnak állt. A magyar szabadságért harcolt, túlélte a csatákat és a megtorlás időszakát. Nyughelye szülőfalujában, Györkönyben, a Temetőkertben, a ravatalozó közelében található. Nemrég Lieszkovszky Larion hadnagy és Perger Zoltán tartalékos hadnagy, a Tolna Megyei Toborzó Iroda két tisztje közreműködésével megtörtént a sír felújítása, környezetének rendbetétele. A karbantartásban részt vállalt Rácz László nyugalmazott repülő ezredes is. 

Mindezek után szerdán délután zajlott le, katonai tiszteletadással, a sír újraszentelése. A helyszínen a Tolna Megyei Területvédelmi zászlóalj tartalékos katonái álltak díszőrséget, két hagyományőrző nemzetőrrel együtt.  Elsőként Braun Zoltán polgármester köszöntötte a nyughelyhez érkező közönséget. 

A szabadságharc nálunk tartott a legtovább

Ezt követően Demeter Attila alezredes, kiemelt főtiszt emlékezett a szabadságharc és forradalom időszakára. Az MH Területvédelmi Erők Parancsnoksága, Társadalmi Kapcsolatok Erők Parancsnoksága és Hadisírgondozó Főnökség képviselője egyebek mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy most hőseink emlékeinek adózunk, azoknak, akik több mint százhetvenöt évvel ezelőtt fogtak fegyvert a magyar ügyért. 

– Egyszerre ünnep ez nekünk és egyszerre megemlékezés is – hangsúlyozta a szónok. – Ünnepeljük a forradalom kitörését, amely népünk szabadságáról, az osztrák járom összetöréséről szólt, ugyanakkor megemlékezünk mindazokról, akik részt vettek ebben a harcban, akik életüket és vérüket adták a magyar szabadságért. A mi harcunk tartott a legtovább. A magyar fiatalok igyekeztek érvényt szerezni a híres tizenkét pontnak, jogokat, önállóságot követeltek. 

A sírnál Takács Tamás ezredes, a Tábori Püspökség lelkészi karának vezetője mondott áldást, majd Kasza Gábor evangélikus  lelkész tartott áhítatot. A helyi óvodások szavalata után a Györkönyi Pincehegyi Cimborák énekeltek alkalomhoz illő katonadalt. A tisztelet koszorúit Braun Zoltán, illetve a Magyar Honvédség képviseletében  Demeter Attila és Vass Zoltán alezredes, a Tolna Megyei Területvédelmi Zászlóalj parancsnoka helyezte el a nyughelynél.

A rendezvény a helyi Tolnai Lajos Művelődési Házban folytatódott. Itt dr. Hermann Róbert tartott előadást A forradalom hősei címmel. 

A Széchenyi-díjas történész érzékletes példákkal mutatta be azokat a hadi eseményeket és helyzeteket, melyek révén a szabadságharc katonái akarva-akaratlan hőssé váltak. Beszélt arról a regénybeli párbajról is, amit Jókai Mór örökített meg A kőszívű ember fiai című művében. A valóságban azonban nem Baradlay Richárd és Palvicz Ottó csapott össze egymással, hanem  Sebő Alajos huszáralezredes és Hermann Riedesel zu Eisenbach báró. Bár az előjelek nem sok jót ígértek a vékonydongájú Sebő Alajos számára – ellenfele hatalmas termettel bírt – , mégis a magyar tiszt győzedelmeskedett. Hermann Róbert ugyancsak különlegességként említette Mednyánszky Sándor Cézár esetét. A római katolikus lelkész a kápolnai csata második napján ezüst kereszttel a kezében vezette rohamra a magyar csapatokat. Sőt, használta is ezt a kegytárgyat. Egy osztrák császári katonát ugyanis úgy semlegesített, hogy a masszív ezüst kereszttel erőteljesen fejbe vágta támadóját.