2024.04.01. 15:55
A történelem viharaiban is segítették egymást magyarok és lengyelek
Bonyhádon már hagyomány a Magyar-Lengyel Barátság Napjának megünneplése. Idén március 22-én délután jöttek össze magyarok és lengyelek a 2011. szeptember 18-án felavatott és megszentelt Magyar-Lengyel Barátság Emlékművénél és Fájánál.
A Bonyhádi Magyar-Lengyel Baráti Társaság tagjai az általuk készített emlékmű előtt (Beküldött fotó)
A két nemzet színeivel, piros-fehér-zöld és fehér-piros szalagokkal feldíszítették az egygyökerű és két törzsű barátság fáját. A lengyel és a magyar himnusz közös eléneklése után a kis közösség vezetője, Surján József arról beszélt, hogy a történelem viharaiban is segítették egymást magyarok és lengyelek.
Vállvetve harcoltak
Közismert: az 1848-49-es szabadságharcban több ezer lengyel vett részt vett. Kevésbé köztudott, hogy az 1944. augusztus 1-én kezdődött Varsói Felkelés idején a lengyel főváros körzetében állomásozott 30 ezer magyar katona, akik nem harcoltak a lengyelek ellen, akár 1939. szeptemberében, hanem lehetőségeik szerint segítették a felkelőket. Bár a tervezett közös fegyveres harc nem valósulhatott meg, több tucat magyar honvéd a felkelőkkel együtt küzdött, vállalva azok sorsát.
1956-ban gyógyszert, élelmiszert, élelmet gyűjtöttek Lengyelországban, sokan vért adtak a harcban álló Magyarországnak. A magyar forradalom mellett tüntetések sorozatával álltak ki a lengyelek. 1956. december 11-én a sziléziai Gliwicze tüntetői a lengyel és a magyar zászló között egy fekete zászlóval vonultak fel, transzparensük szövege ez volt: „Elég a vérontásból Magyarországon”
Történelmi összefoglaló
A Vörösmarty Művelődési Központban Kovács István (polonista, költő, történész, kultur-diplomata) két kötetes munkáját mutatta be Surján József alapító elnök. „A barátság anatómiája” című írását méltatta, kiemelve, a történelmi összefoglaló mellett részletesen olvashatunk Balassi Bálint Lengyelországban töltött éveiről, Batthyány Lajos első miniszterelnökünk lengyel kapcsolatairól, a lengyel romantika költőiről, Krakkó város történetéről, benne a magyar művelődés történetében betöltött szerepéről. Kovács István írt arról is, hogy a forrongó Lengyelország katonai megfegyelmezésére készülő Szovjetuniót a beavatkozásban az 1956-os magyar forradalom akadályozta meg.
A csoport a két nagyszerű nemzet barátságának éltetője itt Bonyhádon. Szó esett az 1944-es Varsói Felkelésről, az 1956-os forradalomról, egyiket sem a reálpolitikusok kezdték. Az akkor élőkben megvolt a bátorság és a remény. Az idegenből átvett szólásmondást cáfolja a magyar és a lengyel történelem: a remény soha nem hal meg, mindig velünk lesz, magyarokkal és lengyelekkel.