Negyven éve szárnyal a Holló

„Felszállt” a Holló! Negyven évvel ezelőtt ezzel a címmel jelent meg lapunkban tudósítás arról, hogy országunk – és Tolna vármegyénk – egén, pontosabban zenei horizontján új csapat kezdte meg szárnyalását. A szekszárdi Holló együttes ekkoriban szerezte meg azt az úgynevezett ORI engedélyt, amire abban az időszakban a hivatásos zenészi lét igazolásához volt szükség. Nem csekély fegyverténynek számított ez  1984-ben, amikor is megyénkben mindössze három együttes mondhatta magáénak ezt az okiratot. 

Hamar meglett a munka eredménye

A következő esztendőben, azaz 1985-ben Ritter Péter, az együttes vezető már jogos elégedettséggel nyilatkozhatta lapunknak: „Az utóbbi időben rengeteget dolgoztunk, körülbelül kétszáz koncertet adtunk. Ezenkívül elkészítettük leendő nagylemezünk anyagát, melyet a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat különböző fenntartásokkal ugyan, de elfogadott.”Némi – stílszerűen szólva – károgásra volt ugyan oka a zenekarnak, méghozzá azért, mert „idehaza”, azaz Tolna megyében elég kevés fellépésben volt részük. Azóta azért örvendetesen változott a helyzet, szűkebb pátriánk is a viszonylag gyakori bemutatkozások színtere lett. Például nemrég, még ebben a hónapban két takaros koncertet is adott a csapat Dombóváron. 

Országszerte röpköd a Holló

A Holló egyébként országszerte röpköd, sőt, eleget tett már külföldről érkező felkéréseknek is. Azaz, öregbíti jó hírünket határon innen és túl. A dalos madár legutóbb, azaz szerdán, Szekszárdon, mondhatni eredeti fészkében landolt. A Fenyvesi Ferenc (basszusgitár, ének), Ritter Péter (mandolin tambura, gitár, furulya, ének) és Sili Károly (gitár, ének) alkotta trió a Babits Mihály Kulturális Központ rendezvénytermében tartott negyven éves, jubileumi koncertet. Két alkalommal is: délelőtt az óvodások, délután a kisiskolások tapsolhatták meg a Varázsének című műsort. Ami a dallamos muzsika zene mellett más élménnyel is szolgált, hiszen a megzenésített verseket rajzfilmek illusztrálták.

Az együttes tehát négy évtizede hallatja messzire szóló hangját, ebből következően a tagok is idősebbek lettek negyven évvel. Aki azonban tanúja volt az említett, nagyszerű koncerteknek, az tanúsíthatja: az idő vasfoga nem kezdte ki a hármasfogat játékát. Ma is ugyanolyan energiával, elkötelezettséggel, a közönség iránti alázattal és nem utolsó sorban sikerrel szól a Holló, mint egykoron.