A véges idő

Woody Allen mondta: „Nem akarok az életművem által halhatatlanná válni. Úgy akarom elérni a halhatatlanságot, hogy nem halok meg.”

Hát, ez még senkinek sem sikerült. Fényestekintetű uralkodók keresték az evilági örök élet titkát, az öröklét forrását, a hallhatatlanság elixírjét. Természetesen kizárólag saját maguk számára és a pillanatnyi szerepkörükben. 

A világhódító Nagy Sándorról, a rettenthetetlen Dzsingisz kánról és Csin Si Huang-ti kínai császárról maradtak fenn olyan anekdoták, melyekben bölcsekkel, látnokokkal, jógikkal, mágusokkal konzultálnak: mit kéne tenniük, inniuk, enniük annak érdekében, hogy a pozíciójukban maradhassanak, mindörökké. Sosem tudjuk már meg, hogy a tanácsadóik valóban hittek-e abban, amit mondtak nekik, vagy csak megvezették ezeket a gigantikus vezetőket.

A legbölcsebb magyar humorista, Királyhegyi Pál írja egy helyen, hogy az élet tele van problémákkal, szomorúságokkal, de nem kell száz százalékban belemerülnünk a tulajdon bánatunkba. A szépségekre, az örömökre fókuszálva is lehet múlatni a véges időt.

Vagy a végtelent. Az a kislány mindenképp ezt szeretné, aki a vasárnapi miséről hazamenet osztotta meg gondolatait az édesanyjával. „Ugye én is feltámadok majd? Remélem igen, mert nem szeretnék egész hátralévő életemben halott lenni!”