Gyurkovics János: várnak még feladatok

Nehéz éveken vagyunk túl, koronavírus, háború, energiaárak. Mennyiben nyomta ez rá a bélyegét az elvégzett munkára?

– Megszenvedtük mindegyiket, ugyanakkor azt gondolom, megfelelő válaszokat is sikerült adnunk a kihívásokra. Ne feledjük el, hogy a vírus idején a háziorvosokkal és a Babits Mihály Kulturális Központ munkatársaival együtt az országban is egyedülálló módon sikerült kialakítanunk egy oltó központot, ahol a szekszárdiak zökkenőmentesen juthattak hozzá a vakcinákhoz. Megható volt látni, ahogy a lakosság is a maga lehetőségei szerint igyekezett segíteni az ott zajló munkát. A dolgozókat folyamatosan ellátták étellel-itallal, nagyon büszkék voltunk, hogy ilyen összetartó közösségünk van. Ugyanez mondható el a háború első időszakáról is, amikor az energiaárak napok alatt az egekbe emelkedtek. Azonnal drasztikus takarékossági intézkedéseket kellett hoznunk, ebben pedig az intézményvezetőink, cégvezetőink egytől-egyig partnerek voltak, megmutatták, hogy baj esetén rájuk is lehet számítani.

Szekszárd sajátos helyzetbe került 2019 után, a közgyűlési egység megbomlása miatt. Hogy látja, hol tartana most a város, ha a kormánypárti többség megmaradt volna a testületben?

– Ha két szóval akarok válaszolni, akkor: sokkal előrébb. Az ÉSZ 2019-ben megnyerte a választást, aztán rá egy évre szét is hullott a baloldali koalíciójuk, de amit addig csináltak, az véleményem szerint inkorrekt a várossal szemben. Az uszodát építő kivitelezőt feljelentették, és a projekt szinte azonnal leállt. Évek kellettek, hogy kormányzati segítséggel újraindítsuk, és csak most tartunk ott, hogy megint elkezdődött a munka, pedig már rég használatban kellene lennie a létesítménynek. A Zöld Város projekt áttervezését is elkezdték. Mire kiderült, hogy az elképzeléseik megvalósíthatatlanok, majdnem buktuk az eredetit is. Az építőipari áremelkedések és a rendelkezésünkre álló pályázati források miatt amúgy is több projektről le kellett mondanunk, véleményem szerint az ilyen hozzá nem értésből fakadó rossz döntések a mai világban nem férnek bele, megengedhetetlenek. 

Ügyvezető alpolgármesterként rengeteg olyan feladat várt Önre az elmúlt években, amik talán nem szerepeltek a „tervekben”. 

– Én tíz évvel ezelőtt két ciklusra vállalkoztam, önkormányzati képviselőként. Szó sem volt akkor alpolgármesteri pozícióról, ez csak a 2019-es választási vereség utáni politikai egyezkedések során merült fel. Akkor, hogy ne merevedjenek meg az álláspontok, elvállaltam a tisztséget. Különösen 2023 volt megterhelő, amikor polgármester és jegyző nélkül maradtunk, viszont egy óriási hajrát kellett futnunk, hogy a projektjeinket befejezhessük. A Zöld Város program volt talán a legemlékezetesebb, hiszen itt négy hónap alatt kellett elvégezni egy olyan munkát, amire normális körülmények között a többszöröse áll a vállalkozó rendelkezésére, ráadásul fenekestől felforgatja a teljes belvárost. Napi szintű egyeztetések után heti szinten tájékoztattuk a lakosságot is. Szerencsére helyi cég nyerte a kivitelezést, amely nemcsak képes volt rá, hanem meg is akarta csinálni a munkát. Intenzív és eredményes időszak volt, szép emlékeket őrzök róla. 

Mik azok, amikre igazán büszke a most véget érő ciklus idejéből?

– Valamennyi elkészült projektre büszke vagyok, mert a negatív híresztelések ellenére akadt bőven így is. Amik olyan előrehaladott állapotban voltak, vagy amiknek megvalósítását az állam magához vette, azok már nem válhattak a politikai harc áldozatává. Megtörtént a Baka iskola külső felújítása, elkészült a Tudásközpont, ahol már a berendezés is teljes, csak a könyvtár költöztetésére várunk. Megépült a város keleti kapuját a Gemenccel összekötő 8 km-es út, ami egy külön sávon haladó kerékpárúttal bővült. Újabb kerékpárút épült a Palánki út mentén, a két szakasz összekötéséről pedig már szintén megszülettek a döntések. Fontos azt is hozzátenni, hogy ezek az utak nemcsak a vakvilágba vezetnek. Pontos koncepció mentén a cél kerékpárral elérhetővé tenni Tolnát, Domborit és a Gemencet úgy, hogy túraszerűen körbetekerhető legyen a terület. E mentén található például a Sió partján Palánknál kialakított új szabadidőközpont, ahol otthonra leltek a kajakosok, de nyitott a turisták előtt is. Az útépítések hozadéka, hogy Józsefpuszta és Ózsákpuszta bekötőútjai is megújultak a vállalkozóval történt megállapodásaink nyomán. Szőlőhegyen játszóteret, új óvodát és minibölcsődét építettünk, továbbá egy kerékpáros pihenő létesült a körforgalom mellett ivókúttal és szervízponttal. A régi ipari parkunkban szinte egy új városrészt építettünk fel utakkal, járdákkal, kamerarendszerrel, közvilágítással, három modern új csarnokkal. A régieket felújítottuk, a közmű és villamos hálózatunkat alkalmassá tettük a termelő igények kiszolgálására. Valamennyi új épületnek megvan már a bérlője.

Egészségügyi fejlesztéseink kapcsán elmondhatom, hogy a ciklusban elkészült a légimentőbázis, komoly baj esetén perceken belül van helikopteres segítség. Átadtuk az új orvosi ügyeleti központot az Ybl utcában, a régi helyén pedig két háziorvosi körzetnek alakítottunk ki új rendelőket a Vörösmarty utcában. Utóbbit szintén az utolsó pillanatban sikerült befejeznünk, itt is fontos volt a helyi alvállalkozó elkötelezett és profi hozzáállása. Nem biztos, hogy köztudott, de büszke vagyok arra is, hogy a szekszárdi háziorvosok teljes egészében ellátják az ügyelet rájuk eső részét, sikerült elérnünk, hogy nem szorulunk külső cég segítségére, ami az ország más részeiből irányítana ide ismeretlen orvosokat. Korábban ez nem így volt.

Szintén nem látványos, de büszke vagyok arra is, hogy a várost úgy adhatom majd át, hogy nem lesz tartozásunk a Volánbusz felé. Óriási teher volt ez a költségvetésnek, több százmillió forintos adósságot görgetett maga előtt a város, aminek a kamata is tetemes. Rengeteg tárgyalás, meggyőzés, néha őszinte szó kellett, hogy végül a körülményekhez képest előnyös megállapodást sikerüljön kötnünk. A helyi buszközlekedés ma fenntartható a város számára. Néhány járat esetében módosítunk a közeljövőben, ahol a lakosság jelezte a problémákat. 

Eredményként tartom számon azt is, hogy a hivatal működése mára újra jó kezekben van. Dr. Zsikó-Gál Klaudia jegyző januári érkezése a szakszerű közigazgatás napi vitele és a mostani választások lebonyolítása miatt is kulcsfontosságú pillanat volt, hónapok után egyenesbe kerültünk.

Végezetül a városi nagy rendezvényeket szeretném még kiemelni. Két olyan eseményt tartunk számon Szekszárdon, amit mindig elmaradhatatlannak gondoltunk, de a vírus rámutatott, hogy nem azok. A megváltozott egészségügyi és gazdasági körülmények között az nem lehetett célunk, hogy túlszárnyaljuk az előzőeket. A tisztes helytállásra törekedtünk, de ma azt mondhatom, hogy a Babits Mihály Kulturális Központ megfeszített munkájának is köszönhetően nincs szégyenkezni valónk a Pünkösdi Fesztivál, vagy a Szekszárdi Szüreti Napok programjait illetően sem. 

Hogy látja, mire volna szükség Szekszárdon ahhoz, hogy a közéletben újra béke legyen és a fejlesztések felpörögjenek?

Én mindenkiről elhiszem, hogy azért indul a választáson, mert tenni akar Szekszárdért. A nagy különbségek a jelöltek között csak a képességeikben és a lehetőségeikben vannak. Látnunk kell, hogy a kormány támogatása nélkül nem tudunk olyan mértékben haladni a fejlesztésekkel, amilyen mértékben az Szekszárdon elvárt. A kormány tagjai itt is, máshol is elmondták, hogy partnereket keresnek az önkormányzatokban, nem kerékkötőket. Az országgyűlési képviselőnk, Horváth István segítsége is rendkívül értékes, több esetben a megoldást jelentette az elmúlt években. Ebből adódóan, akik ma ezért a városért érdemben tenni tudnak, azok a Fidesz-KDNP jelöltjei. Berlinger Attila közösségépítő személyisége polgármester-jelöltként egyszerre garancia a fejlődésre és a békés hangnemre. Nagyon örülök, hogy vállalta a megmérettetést, és a képviselőjelöltjeink személyében is azt látom, hogy előremutató, a maguk civil életében egytől-egyig felkészült, sikeres emberekből áll a csapat, ami véleményem szerint nagy dolgokra hivatott. Külön öröm, hogy ennyi női jelölt vállalta a kampány küzdelmeit! 

Ha a szavazás másik tétjére gondolok, a világ, benne Európa és Magyarország helyzetét áttekintve sem kérdés számomra, hogy a Fideszre leadott voksok szolgálják az ország és a kontinens érdekeit. Engem már nem visznek el a frontra, de nem engedhetünk meg mégegyszer akkora veszteséget, hogy a fiataljaink ezrei odavesszenek. Egy sem! Az Magyarország újabb sorstragédiája lenne. Aki pedig azt mondja, hogy nincs háborús veszély, az egyszerűen homokba dugja a fejét.

Nagyon fontos tehát, hogy kire szavazunk, de talán annál is fontosabb, hogy éljünk a lehetőséggel és egyáltalán elmenjünk választani. Ha nem mondunk véleményt, akkor hagyjuk, hogy mások döntsenek helyettünk, és ennél kevés rosszabbat tudok elképzelni. Minél többen adják le a voksukat, annál erősebb a választottak felhatalmazása, ami még nagyobb felelősséget jelent számukra az ötéves mandátumuk során.

Mivel tölti majd a felszabaduló idejét?

Bízom benne, hogy október 1-ig nem lesz szabadidőm. Akkor jár le a mandátumom. Utána pihenek egy kicsit, és az otthoni teendőimmel is haladok. Természetesen, ha segítség, tanács kell, megtalálnak majd a hivatali kollégák, és a közélettől, a politika világától sem szakadok el. Mozgalmas időszakot élünk, kétévente választásokat tartunk, van tennivaló bőven. Rám is várnak még feladatok, amiknek igyekszem majd legjobb tudásom szerint eleget tenni.