Csonkítás után is tetszetős külső

A fentebb idézett mondat különösen figyelemreméltó annak tükrében, hogy mindenki tapasztalhatja: manapság az elektromos vezetékeket veszélyeztető utcai fák „metszése” során milyen alapos esztétikai megfontolásokkal élnek a csonkításokat végző szakemberek… 

Persze a nem egészen 120 évvel ezelőttről származó miniszteri intelem több más szempontból is érdekes. Maga a levél Bezerédj Pálnak, a magyar selyemtenyésztés felvirágoztatójának a kérésére és útmutatása alapján íródott. Mégpedig azért, mert a selyemszálakat előállító selyemhernyók takarmányozása kizárólag az eperfák levelével történt. Emiatt óriási mennyiségű levélre volt szükség, amit pedig az országutak mentén – Tolna megyében is – ezerszámra ültetett fák rendszeres gondozásával, többek között szakszerű metszésével lehetett csak biztosítani.

A miniszteri levélben konkrét előírás is szerepel arra vonatkozóan, hogy milyen gyakran kell metszeni az eperfákat és milyen vastagságú ágakat lehet eltávolítani. De azt is leírták benne, hogy az ágak lefűrészelését előbb alulról, majd felülről, rézsút irányban kell végrehajtani, annak érdekében, hogy a visszamaradó ágrészek ne hasadjanak, ne repedjenek. A fa csonkítás utáni sebeit pedig éles késsel ki kell simítani, és a visszamaradó felület „marhatrágyából és agyagból álló anyaggal lekenendő.” 

Hogy mindez miként kapcsolódik a jelenhez? Úgy, hogy a tolnai TOVÁBB Szabadidős Társaság már hosszú évek óta kerékpáros emléktúrát szervez nyaranta a Szedres melletti Hidjapusztára, a Bezerédj család síremlékéhez, ahol a tolnai selyemgyárat is alapító Bezerédj Pál emlékére koszorút helyeznek el. A magyar selyemtenyésztés legnagyobb alakjának életét kutató veterán tolnai helytörténész, Steinbach Ferenc pedig minden ilyen alkalommal valamilyen adalékkal szolgál a túrázóknak Bezerédj Pál személyével, munkásságával – a legutóbbi emléktúra alkalmával az eperfák metszésével – kapcsolatban.