Zarándok, világutazó jött Szekszárdra

Zsigmondi Gábor hetvenhat éves, Kisvárdán született zarándok, világjáró látogatott el július huszonhatodikán szekszárdi szerkesztőségünkbe. Sok-sok évtizede járja zarándokútját Európa szerte, hozzánk Szekszárdra Bátaszékről érkezett. 

Zarándok, világutazó jött Szekszárdra

Zsigmondi Gábor lapunknak elmondta, hogy Magyarországon határőrként, vasutasként, mozdonyvezetőként dolgozott, és jónéhány évtized telt el azóta, mióta zarándokútra indult, 1975-ben hagyta el az országot. 

– Ez az életem, szeretek menni, nézelődni, sok embert látni. Nem köt le, hogy egy szobába üljek, a zarándokútjaimon legalább száz embert látok naponta. Két- három napot pihenek Szekszárdon, aztán útnak indulok Orosháza felé – mondta Zsigmondi Gábor, aki zarándokútja kezdetén Franciaországba vándorolt, ott élt, minden munkát elvállalt, volt festő, kőműves, dolgozott étteremben, mezőgazdasági munkákat is végzett. Svájcban, Olaszországban, Norvégiában, Görögországban, Svédországban is volt. Jó ideig biciklivel járta zarándokútját szerte Európában, ám egy nap súlyos balesetet szenvedett, beleesett egy szentgotthárdi határvédő árokba, a térdeit operálni kellett. A zarándokútja során biciklivel legalább száznyolcvanötezer kilométert tett már meg, gyalog húsz-huszonötezer megtett kilométert számolt. 

Kórházi kezelésre szorult 

Zsigmondi Gábor a családjáról elmondta, hogy szinte már nincs is élő rokona, egy unokatestvérével volt hosszabb ideig telefonos kapcsolatban, de már egy ideje nem reagál senki a hívására. Nem tudja, mi lehet unokatestvérével. Az édesapja állatorvosként dolgozott, édesanyja tanítónő volt, egy tanácsi lakásban éltek. Már nincsenek az élők sorában, ahogy bátyja, a pesti mérnök is már elhalálozott. Zsigmondi Gábor lapunknak elmondta, hogy a napokban ő is kórházi kezelésre szorult, ám ennek ellenére folytatja tovább zarándokútját. Bármerre megy, felkeresi a helyi lapszerkesztőségeket, televízió- és rádióállomásokat. Zsigmondi Gábornak ez az élete.