A békés együttélés jellemezte őket

Az előadó részletesen mesélt az oktatásról, orvoslásról, iparosok számáról, katonai helyzetről, a település fejlődéséről vagy a népesség alakulásáról, amely igen érdekes adatokat mutatott. 

Míg 1711-ben lakatlan volt Bátaszék, addig 1721-ben már a feljegyzések szerint 300-400 ember lakhatott itt, akiknek egyharmad része német, egyharmada  magyar és egyharmada rác (szerb) származású volt. 1728-ban azonban már négyszeresére nőtt a német nemzetiségiek száma, duplájára a magyarok létszáma, a rácoké viszont nem változott. 

Az előadó elmondta, 1753-ban és '54-ben Bátaszék lakossága 2200 fő volt, majd közel 50 év múlva 3400 lakost tartottak nyilván, akik a korabeli feljegyzések alapján „szolid indulatúak és jótanácsra hajlandók" voltak. 

1842-ben nem sokkal voltak kevesebben, mint ma az itt élők, vagyis akkor 5300 főt írtak össze. Az első német telepesek megjelenésétől kezdve, a magyarországi németeket az erős, összetartó közösségek kialakulása, a szorgalom és spórolás mellett a többi nemzetiséggel való békés együttélés is jellemezte.