2024.09.14. 07:00
A kilencvenéves pedagógust máig látogatják egykori diákjai
Egykori nagydorogi tanítványai még a decsi szeretetotthonban is meglátogatják „a tanító nénit”, a kilencvenéves Kovács Ferencnét. Az ötvenes évek közepétől állt a katedrán a rendszerváltásig. Nagy változások tanúja volt az oktatáselmélet és a pedagógiai gyakorlat terén egyaránt.
Nemrég köszöntötték kilencvenedik születésnapja alkalmából Kovács Ferencnét. Az idős asszony a decsi református szeretetotthon lakója, de élete legfőbb színterének Nagydorog számít. Ott volt „a tanító néni”. Szeretettel gondolnak rá egykori kisdiákjai – akik jelentős része már nyugdíjas –, és olykor meg is látogatják.
– Édesapám vasúti pályaőr volt, akit helyezgettek ide-oda – idézi fel a kezdeteket. – Nagydorogon születtem, aztán egy darabig Őcsényben laktunk, majd visszaköltöztünk Dorogra. Tanítói diplomát Székesfehérváron szereztem. Ez akkoriban úgy ment, hogy négyéves képzés után kihelyeztek bennünket gyakorlatot szerezni – én Németkér-Hardpusztára kerültem –, és csak azután kaptuk meg az oklevelünket. Pusztahencsén kezdtem a munkát, hat évet töltöttem ott, aztán következett a nagydorogi időszak, egészen az 1989-es nyugdíjba vonulásig.
A rossz tanuló otthon kikapott a szüleitől
Akkor kezdte a pályáját, amikor még tologatós, golyós számolóeszközöket használtak az oktatáshoz, és akkor fejezte be, amikor már mindennapos használatban voltak a zsebszámológépek, és megjelentek a láthatáron az első asztali komputerek. Alsósokat tanított, illetve magyart ötödikeseknek. Részt vett a Zsolnai József által elindított programban, a NYIK-ben (Nyelvi, irodalmi kommunikáció). Azon iparkodott, hogy megtanítsa megfelelő módon beszélni, levegőt venni, artikulálni a felnövekvő nemzedéket. A gondos kifejezésmód a jó szövegértés alapja. Fegyelmezésre alig volt szükség.
– Szinte még a hangomat se kellett felemelni – emlékszik vissza. – Könnyebben fegyelmezhetők voltak azok a gyerekek, mint a maiak. Mert otthon is illett normálisan viselkedni. Nem úgy jöttek iskolába, hogy nekik mindent szabad, és nem volt az, hogy ha a tanuló rossz jegyet kap, berohan a szülő, és nekiesik a pedagógusnak. Inkább még kapott egy taslit az apjától, ha egyest vitt haza.
Még macskagyökeret is termeltek
Két éve költözött a decsi otthonba, mert egy baleset következtében mozgásában némileg korlátozottá vált. Szereti a társaságot, beilleszkedett. Azelőtt még nyugdíjasként is eléggé pörgős életet élt. Nagy területen gazdálkodott a szintén pedagógus férjével.
– Kertészkedtünk, termeltünk dohányt, macskagyökeret – mondja –, és műveltünk hatszáz öl szőlőt. Még tanító földet is kaptunk a tanácstól, két holdat. Azt minden évben felszántották, és mi dönthettük el, hogy mit vetünk bele. Sokat dolgoztunk, de szívesen csináltuk. Majdnem olyan örömmel, mint a tanítást.
Polgáriban kezdett
Kovács Ferencné 1934-ben született Nagydorogon. A háború előtt még polgári iskolában kezdte a tanulmányait, amit aztán nyolcosztályos általános iskolában fejezett be. A tanítóképzőt Székesfehérváron végezte el. Pedagógusi pályája Pusztahencsén indult (1955-1961), majd Nagydorogon folytatódott, egészen az 1989-es nyugdíjazásáig. Két fia és három unokája van. Kerekesszékhez kötött, mert egy baleset következtében, néhány esztendővel ezelőtt, mozgásában némileg korlátozottá vált, és vérnyomásproblémákkal is bajlódik. Két éve a decsi Lórántffy Zsuzsanna Szeretetotthon lakója. Hogy mennyire kedvelt és megbecsült pedagógus volt, az abból is lemérhető, hogy egykori tanítványai itt is látogatják. Régebben sokat kertészkedett, nagy területen gazdálkodott a szintén pedagógus férjével. Jelenlegi helyzetében az olvasás a legkedveltebb időtöltése.