A tankönyv–dzsungel sűrűjében

Hős szülőként úgy állok neki az iskolatáska összepakolásának, hogy egy szempillantás alatt megkülönböztetem a nyelvtankönyvet a munkafüzettől. Naiv elképzelés. A valóságban ugyanis a kezembe akad valami „Hétszínvilág” (kétféle, mert miért ne), aztán a „Szövegről szövegre” két verzióban. Itt állok diplomásként, és fogalmam sincs, hogy amit olvasok, az most irodalom, szövegértés vagy titokban nyelvtan? Eljött a felismerés pillanata: az én időm, mint „táskamenedzser”, lejárt. A megoldás? Hadd pakoljon a gyerek a táskájába órarend szerint! Elvégre, neki jobban kell tudnia, melyik tankönyv mire való. Mert vannak dolgok, amiket jobb rájuk hagyni, bízva abban, majd csak megoldja valahogy.