Főzőverseny ihlette a szakácsmestereket

Főzőverseny adott fakanalat a konyhaművészet kedvelői kezébe Pári településen. A múlt héten megtartott szakács párbaj a művelődési házban, illetve annak udvarában, az árnyat adó sátrak alatt várta a résztvevőket.

Akik jöttek is szép számmal, hiszen mintegy százan döntöttek úgy, hogy a nagy meleg ellenére sem maradnak otthon, hanem tevékenyen belekóstolnak a Pári Kulturális és Hagyományőrző Egyesület rendezvényébe. Már kora délelőtt érkeztek a bográcsokkal és minden szükséges tartozékkal, eszközzel felszerelkezett versenyzők, akik a majdani gasztronómiai remekművek alapanyagait is hozták magukkal. Az összesen kilenc csapatot, valamint az érdeklődő közönséget közönséget Cs. Mayer Katalin, az egyesület elnöke köszöntötte. Miután még közel volt egy jeles dátum, azaz augusztus huszadik napja, beszédében megemlékezett államalapító Szent István királyunkról, valamint mindennapi kenyerünkről is. Felelevenítette gyermekkori emlékét is, amikor még a házaknál, így náluk is, szertartás volt a kenyérsütés. Amikor az élet része volt szó szerint a mindennapi kenyér és a kenyér által hirdetett  szeretet. 

Főzőverseny ételkülönlegességekkel

A különböző létszámú csapatok serény konyhafőnökei, kuktái változatos kínálattal lepték meg a zsűrit. A délután négy órakor feltálalt mintákat Henkei Sándorné, Dombai József és Igert Mihály kóstolta végig, nyugtázva, hogy a versenyzők kitettek magukért. Az első helyezést Gutheil Ádámné szerezte meg, az örökifjú pári nyugdíjas káposztás-babos-csülkös ételkülönlegességgel aratott átütő sikert. Ám mivel nagyon sok finomság  készült, két különdíj is gazdára talált: erre a célra Henkeiné Sándorné egy gasztronómiai könyvét, Cs. Mayer Katalin pedig gímszarvast ábrázoló rézkarcát ajánlotta fel.

A közönség megható pillanatoknak is tanúja lehetett. A Németországból érkező, magát Steve-nek nevező középkorú férfi, amikor átvette a második helyezettnek járó kupát, könnyekben tört ki és az égre mutatott. Mint kiderült, nagyapját a második világháború után Páriból telepítették ki Németországba, de míg csak élt, mindig visszavágyott hazájának érzett kis falujába. A hazalátogatást megvalósító unoka néhai nagyapjának ajánlotta díját.