Gátai Hajnalka a Veterán Vívó Világbajnokságon

Gátai Hajnalka, a PTE volt oktatójaként és egy 19 éves egyetemista fiú édesanyjaként példát mutat arra, hogy soha nem késő új célokat kitűzni. Pécsett él, és élete szerves része a sport. Néhány évvel ezelőtt kezdett vívni, eleinte csak párbajtőrben, majd ez év elejétől kardban is, és most ő lesz az egyetlen magyar nő, aki kard fegyvernemben képviseli hazánkat a PTE-PEAC színeiben a magyar válogatott tagjaként a veterán vívók világbajnokságán, Dubajban, 2024 októberében. Története nemcsak a sportról, hanem önmagunk újrafogalmazásáról is szól.

Hajnalka célja, hogy a veterán sportot népszerűsítse és inspirálja a 40+, 50+ korosztályokat, hogy újraértelmezzék önmagukat, valamint felhívja a figyelmet az élethosszig tartó sport és az egészséges életmód fontosságára. 

Gátai Hajnalka nem épp a klasszikus vívóbajnokok útját járta be. A nagymányoki születésű sportolónő életében sok mindenbe belekóstolt: volt, hogy atletizált, kickboxolt, balettozott, majd később jógázni kezdett – és oktatni is. Most pedig itt van, felkészülve arra, hogy Dubajba utazzon a Veterán Vívó Világbajnokságra, hogy küzdjön a világ legjobbjai ellen. Hajnalka szerint az életkor csak egy szám – és soha nem késő új szenvedélyeket felfedezni. 

„Nem úgy kezdtem, hogy egyből a világversenyre megyek” – meséli nevetve Hajnalka, aki elárulta, hogy először fia, Rómeó által került kapcsolatba a vívással. „Ő kezdett el vívni, én pedig csak figyeltem. Aztán egy nap megkérdeztem az edzőt, hogy kipróbálhatom-e. Így indult minden.” És bár az első versenye párbajtőrben volt, a kardvívás az, ami végül igazán megfogta.

Az igazi áttörést Rab Attila, az ország legjobb 60+ párbajtőrvívója hozta meg számára. Ő volt az, aki meghívta a veterán csoportba, ahol gyorsan haladt előre, és azóta is örömmel vesz részt az edzéseken és sikert sikerre halmoz a versenyeken. Kardban pedig olyan társakkal is edz és versenyez, mint Romvári Mónika, a budapesti Ludovika SE sportolója, Magyarország első számú 50+ női kardvívója. 

De Hajnalka számára a vívás már túlmutat a személyes sikereken. „Ez nem rólam szól. Ez mindazokról az emberekről szól, akik az én korosztályomhoz tartoznak. Akik, ha eddig nem tettek az egészségükért, most még mindig megtehetik.” Nem is lehetne ennél egyszerűbb az üzenet: találj egy hobbit, ami feltölt, ami újraértelmezi az életedet, és vágj bele. Hajnalka számára a vívás ilyen. „A sport tartást ad, önfegyelmet és magabiztosságot” – vallja, és hozzáteszi, több mint 20 éve jógázik, ez is sokat adott számára, mind testben, mind lélekben.

Az út azonban nem mindig könnyű. A veterán sportolók Magyarországon kevés támogatásra számíthatnak a szövetségtől, így Hajnalka saját erőből, támogatók segítségével készül a dubaji világbajnokságra. Többek között Pécs városa is támogatja, magánszemélyek, de cégek is mögé álltak. A felkészülés pedig nemcsak edzésből áll – komoly szervezési munka is, hogy minden szükséges felszerelést és anyagi forrást előteremtsen. „Három dolog, ami kell a háborúhoz – pénz, pénz és még egyszer pénz” – nevet Hajnalka, de láthatóan nem hagyja, hogy ez eltántorítsa. A világbajnoki részvétel számára egy újabb lépés egy nagyobb küldetés felé: megmutatni, hogy bármely életkorban lehet új célokat kitűzni, sőt, elérni is. Ugyanakkor nem titkolja, hogy ehhez az álomhoz anyagi támogatásra is szüksége van. „Az, hogy kijutok Dubajba és ott vívhatok, már önmagában is egy győzelem. De a versenyzés és a felszerelés költségei nagy kihívást jelentenek.” Hajnalka szívesen fogad minden segítséget, legyen szó magánszemélyek vagy vállalkozások hozzájárulásáról. A támogatásokat a Pécs város vívósportjáért közalapítvány számlaszámán lehet eljuttatni hozzá. A válogatott kardvívó a támogatók számára marketingtevékenységet is felajánl, például logók elhelyezésével vagy reklámfotózásokkal. Minden hozzájárulás fontos lépés a világbajnoki szereplés megvalósításában. 

Az októberi világbajnokságon Gátai Hajnalka egyedül képviseli Magyarországot az 50+ női kardvívók mezőnyében, de ez őt nem rettenti meg. „Nem számít, milyen helyezést érek el, a lényeg, hogy ott vagyok. Ez már nem rólam szól – hanem arról, hogy megmutassam: lehetséges.” Hajnalka Dubajba nemcsak önmagáért utazik, hanem mindazokért, akik hisznek abban, hogy bármilyen életkorban lehet új célokat kitűzni és valóra váltani.