Zene, hit és család összhangban

Borosné Szommer Katalin építészmérnök, jelenleg kisgyermekeit nevelő anya, mellette a szekszárdi református közösség kántora. Szekszárdon élnek neurológus rezidens férjével, Mátéval. Bár Katalin eredetileg Bácsalmásról származik, hosszú út vezetett addig, hogy végül Szekszárdra költözzenek. – Máté sok gyakorlatát itt a szekszárdi kórházban végezte, állást is kapott a kórházban, így esett a választás Szekszárdra – meséli Katalin. A beilleszkedés nem volt ennyire könnyű. Eleinte sokat volt egyedül Mersével, míg férje a hosszú ügyeletek alatt dolgozott. – Nehéz volt az elején, amikor még nem voltak barátaink, és nem találtam meg igazán a helyem – vallotta be őszintén. Ma azonban már teljesen más a helyzet: – A gyülekezet, az óvoda és a szomszédok révén sokkal könnyebben beilleszkedtünk. Most már úgy érzem, megtaláltuk a helyünket.

Zene és hit: családi hagyományok és kántori szolgálat

A zene szeretete már Katalin gyermekkorában is meghatározó volt. – Édesapám zongorázni tanult, és szerette volna, ha mi is tanulunk valamilyen hangszeren – mesélte, Nővérével hatéves koruktól jártak a helyi zeneiskolába, Katalin 12 évig zongorázott. Közben jött az orgona, amely fokozatos váltásként épült be az életébe. – A kántorképzőben először harmóniumon játszottam, ami már előkészített az orgonára. Nem volt akkora ugrás, mert a zongora adta az alapokat.

Kántorképzősként, majd annak elvégzése után Katalin számára egyértelmű volt, hogy a megszerzett talentumokat nemcsak birtokolni, hanem az emberek szolgálatára hasznosítani is kell. Így ha valahol kántorra volt szükség, természetes volt számára, hogy a hangszernél a helye – és ez a mai napig így van. A zene és a hit összefonódott, és gyerekként is sok időt töltött egyházi táborokban. Ezek a mai napig meghatározó gyerekkori élmények, teszi hozzá. 

A kántori szolgálat mindennapjai

Katalin nemcsak Szekszárdon, hanem korábban Budapesten, Pécsett, a Kertvárosban, és más helyeken is szolgált kántorként. – Budapesten a 12. kerületben, a Kálvin Idősek Otthonában otthonában is voltam kántor, és volt olyan időszak, amikor egyedül kellett minden vasárnapi szolgálatot teljesítenem. Ez diákként, egyetemistaként áldozat volt, mert minden vasárnap ott kellett lennem – emlékszik vissza a régebbi időkre.

Szekszárdon jelenleg hárman osztoznak a kántori feladatokon Nagy Dalma Katalinnal és Görbe Évával, ami jelentős könnyebbséget jelent, de Katalin még most is minden szolgálatra készül. – Szeretek előre tudni az énekekről, főleg mióta új énekeskönyvünk van. Otthon általában előgyakorlom a zsoltárokat zongorán – meséli a mindennapokról. 

A család és a zene kapcsolata

Boros Máté az Alisca Brass Band tagja, a zene, ha nem is a mindennapok, de életük része.  Máté trombitál, én pedig orgonálok. Két éve karácsonykor próbáltunk egy darabot előadni a templomban, nagyobbik fiúnk Merse, kicsit hangosnak találta a trombitát és orgonát együtt, és a hangszerek mellé ráadásul ő is elég hangos volt – nevet Katalin. Bár a közös zenélés még nem kivitelezhető a két kisgyermek mellett, a zene szeretete így is jelen van a családban. – Merse már most vezényel, itthon, Máté egyik koncertjét néztük, akkor nagyon megtetszett neki a karnagyi feladat. A zene biztosan része lesz a gyerekek életének, ahogy nekünk is.

Katalin számára a zene nemcsak a szolgálat része, hanem a mindennapok öröme is. Bár a gyerekekkel nehéz együtt zenélni, abban biztos, hogy később is nagy szerepet fog játszani a család életében.

A jövő és további tervek

Katalin kántori szolgálatában számos terv van még, amelyeket szeretne megvalósítani. – Szeretnénk Mátéval közös fellépéseket tartani a gyülekezetben, orgonán és trombitán játszva – mondja. Emellett Katalin azt is tervezi, hogy a gyülekezeti életet még inkább bevonja a zenei tevékenységekbe. – Szeretném, ha a zenei szolgálat nemcsak a vasárnapi istentisztelet kísérete lenne, hanem aktívabb részvételt jelentene a gyülekezeti életben, de ez most körvonalazódik bennem is.

A beszélgetés során szóba került, hogy mennyire mélyíti el a zene az Istennel való kapcsolatot. Katalin szerint a zene egy szolgálat, amelyhez koncentráció és figyelem szükséges, de egyúttal elmélyíti a hitet is. – Ez inkább egy feladat számomra, de a zene által mégis közelebb kerülök Istenhez. Amikor játszom, próbálok arra figyelni, hogy a gyülekezetet segítsem, hogy az istentisztelet zenei aláfestése megfelelő legyen.

A szekszárdi református közösség gyülekezeti zenészének, Katalinnak a története nemcsak egy tehetséges kántor és építész mindennapjairól szól, hanem egy olyan életútról, amelyben a hit, a család és a zene harmóniában él együtt. Katalin szolgálata példaértékű a gyülekezet számára, ahol minden vasárnap megszólal az orgona, hogy a zene híd legyen Isten és az emberek között.