Álló Tibor postás jelkép is lehetne

Álló Tibor postás jelképe is lehetne a vármegye székhelyének. Személye – mint a Szekszárd 1 posta dolgozója – a sok évtizedes kézbesítői munka révén szinte egybeforrott a várossal. Ez a sok évtized egyébként éppen kereken negyven esztendő, ugyanis 1984-ben lépett a posta szolgálatába. A jubileum alkalmából munkahelye oklevéllel és emlékéremmel köszönte meg munkáját.

Meghívták üdítőre, kávéra

Sokak számára meglepőnek tűnhet, de nem Szekszárdon, hanem Kaposváron jelentkezett kézbesítőnek. Utóbbi városban nőtt fel, ott dolgozott és nem is gondolt arra, hogy elhagyja Somogy vármegye székhelyét. Ám mégis ez történt, mert a házasság hívó szava erősebbnek bizonyult.

– Szekszárdra nősültem – jegyezte meg, hozzátéve, hogy az 1988-as év már új állomáshelyén találja. Itt folytatta azt, amit elkezdett, tehát a Magyar Posta alkalmazottjaként kézbesítői pályafutását. Változott a helyszín és új munkatársi gárdába kellett beilleszkedni.

– Huszonéves létemre több idős kollégával kerültem egy munkahelyre, amit én nem bántam, mert sokat lehetett tőlük tanulni – idézte fel a nyolcvanas évek végét. – Akkoriban a postás szakma még nagyobb fontossággal bírt az emberek számára, mint manapság. Amikor vittem a leveleket, újságokat a házakhoz, gyakran előfordult, hogy a lakók meghívtak egy-egy üdítőre, édességre, de még ebédre is. Bár a helyzet azóta sokat változott, azért még ma is előfordul, hogy meginvitálnak a házba egy kávé vagy sütemény erejéig. Főleg azok, akik annak idején szüleik társaságában még gyermekként találkoztak velem, de ma már felnőtt emberek...

Kutya ellen oldaltáska

A már említett változások több területen is megmutatkoznak. A számítógépes technika miatt jóval kevesebb lett a levél és újságot sem rendelnek annyian, mint egykoron. Álló Tibor pedig reggelente már elektromos kerékpárral indul körzetének helyszíneire. Ami nem változott, az nem más, mint a ma is a hőskort idéző, nagy csattintás közepette összecsukható válltáska. Illetve, van még valami, ami változatlan. A haragos ebek elleni küzdelem.

– Ez a napi munkavégzés része, munkahelyi ártalom – mondta magától értetődő természetességgel. – A válltáska ilyenkor jó pajzsként is szolgál. De így is előfordult, hogy kézbesítés közben megtámadott, sőt, meg is harapott kertes házból kiszabadult kutya.  

Amikor a jó postás ismérveire terelődik a szó, a meghatározó szempontok között említette a korrekt emberi kapcsolatokat és a megbízhatóságot. Példaként elhangzott, hogy nem is kérdés számára: ha nem találja otthon az általa ismert címzettet, de annak munkahelye útba esik, akkor oda is bekopog a küldeménnyel. Sőt, nem egyszer előfordul ma is, hogy eleve a címzett munkahelyére viszi a küldeményt.

Álló Tibor meccset is vezet

A negyven éve hol forróságban, hol hóban-fagyban, hol tikkasztó napsütésben, hol szakadó esőben végzett, talpalással és kerekezéssel járó munka ellenére – avagy éppen ezért? – a hatvan felé közelgő Álló Tibor akár a kiváló erőnlét szobra is lehetne. Lehet, hogy napi munkája is akarva-akaratlanul is edzi őt, de hogy ez így legyen, ahhoz szükség van a sport meghatározta fizikai alapra is. Fiatal korában igazolt játékosként focizott. Manapság ugyancsak befutja a pályát, de immár mint labdarúgó játékvezető. Legutóbb a múlt hét végén, a Tolna Vármegyei III. osztály Tolna VFC-Bogyiszló–Györköny SE meccsen fújta a sípot. Egyébként teszi ezt háromszoros nagyapaként, ugyanis a sportos mivoltot öröklő lány gyermeke révén kettő, nyelvtehetség fiú gyermeke ágán pedig egy unokája van.

A nyugdíjig, legalábbis a dolgok mai állása szerint, még hét éve van hátra. Álló Tibor tehát még viszonylag hosszú ideig járja körzetét, viszi a leveleket, újságokat, csomagokat, pénzküldeményeket körzetének lakóihoz. Akik közül ilyenkor nem kevesen érzik úgy, hogy ismét itt van, jellegzetes válltáskájával a félig-meddig családtag kézbesítő.