Az államtitkári köszöntő elmaradt

Úgy hittük, hogy kiapadhatatlan az életereje. Hiszen Potápi Árpád János vármegyénkben is hol itt adott át egy létesítményt, hol ott nyitott meg egy rendezvényt, egyeztetett település vezetőkkel és köszöntött küldöttségeket. Gyakorta volt úton autóját vezetve, de ha úgy adódott, akkor lóháton érkezett erdélyi vendéglátóihoz. Tisztsége okán természetesen nem szűkölködött hivatali kötelmekben, de azért – legalábbis így tűnt a külső szemlélő számára – igazi „munkahelye” a terep volt.

Nem számított megközelíthetetlen politikusnak. Államtitkári munkakör ide, honatyai státus oda, szóba lehetett vele elegyedni, ezzel a lehetőséggel igen sokan éltek. Talán nem is kell különösebben hangsúlyozni, gyakorlatilag minden esetben a segítség kérés szándékával. A legnagyobb közösségi portál számos bejegyzése, méltatása tanúskodik arról, hogy közreműködésének – politikai oldaltól függetlenül – igen sok vármegyei település látta hasznát.

Jelen sorok írója – engedtessék meg ennyi magánjellegű közlés – a kilencvenes évek végétől került munkakapcsolatba személyével. Ez nem érdem, hanem sajnos már állapot. Ez a munkakapcsolat mindvégig zavartalannak bizonyult. S ha éppen egyéb elfoglaltság miatt akkor és ott nem nem is ért rá telefonon nyilatkozni, nem mulasztotta volna el soha a későbbi visszahívást. 

Nem sértünk nagy horderejű műhelytitkot, ha eláruljuk: úgy terveztük, hogy megörökítjük, amint pénteken délután köszöntőt mond vármegyénk egyik településén, az ottani bölcsőde átadásakor. Ez a köszöntő azonban már nem hangozhatott el és ez így lesz most már mindvégig.