Csupa jámbor autós közlekedik az utakon

Észlelvén a jelzést, minden közlekedő a legszerethetőbb képét mutatja. A sofőr, mint a kisangyal ül a volán mögött, a biztonsági öv még az utason is bekapcsolva, a mobiltelefon véletlenül sincs a vezető fülén, és a világítás is rendben működik, ahogy kell.

Csupa jámbor autós ül a volán mögött

Ám alighogy elhaladunk az út szélén, vagy a fa mögött lesben álló rendőrautó előtt, mindenki visszaváltozik az eredeti formájára. Előkerülnek a mobiltelefonok, nyomják a gázpedált, mert szinte mindig, mindenki rohan, késésben van. A lelkesebbje még pár kilométeren keresztül mutogatja azt a bizonyos egyezményes kört az ujjával, illetve villant kettőt a fénykürttel, mert az autós „szolidaritás” ezt szinte kötelezővé teszi. 

Nem is tudom, ilyen előzmények után a rendőrök kit tudnak megbüntetni. Bár mindig akad egy-egy elbambult autós, aki belefut a csőbe, vagy mert neki éppen nem jelzett senki, vagy erre sem figyelt, mert annyira el volt foglalva a telefonjával. 

Ha őszinték lennénk magunkhoz, be kellene látnunk, hogy nem lenne szabad jelezgetni sem, egyszerűbb lenne betartani a szabályokat, így mindenki jobban járna, még akkor is, ha az ember néha belefutna a büntetésbe, ahogy a következő történet szereplője.

Jöttem, amilyen gyorsan csak tudtam

A közlekedési rendőr üldögélt a kocsiban egész nap, de nem tudott nyakon csípni senkit. Este végre jött egy autó, jócskán gyorsabban a megengedettnél. A rendőr megállította, odalépett a vezetőhöz: – Hehe, magára vártam egész nap! Mire az autós: – Biztos úr, pedig jöttem, amilyen gyorsan csak tudtam!