4 órája
Sorsfordító hatása van saját döntéseinknek
A Mentálhigiénés Műhely, összefogva a Tolna Vármegyei Balassa János Kórház Pszichiátriai Osztályával rendezte meg a Pszichológiai Kultúra Hete elnevezésű program-sorozatot Szekszárdon. A közönség többek között saját döntéseink sorsfordító hatásairól is hallhatott előadásokat.
– Az egész hét – foglalja össze a történteket Pócs Margit, a Mentálhigiénés Műhely elnöke – a könyvekről szólt, főleg egyről, az Eric Berne írta Sorskönyvről. A kiállítás, a beszélgetések, előadások mind annak tanulságait, üzeneteit adták tovább, s azt, hogy valamennyiünknek, akik itt élünk a Földön, van egy magunk írta sorskönyve. Arról, hogy hogyan, vettük az egyes akadályokat és miként tudtuk kibontakoztatni életünket, s hogy ezek tanúságtételei, bizonyítékai mind azt mutatják, hogy sorsunk kovácsolásában a legfontosabbak, az első számú tényezők mi magunk vagyunk.
Vannak persze tőlünk független meghatározói is életünknek. Kedvezőek és kedvezőtlenek. Ha az utóbbiakkal nem tudunk értelmes harcot vívni, azt tudomásul vesszük, ám ez a beletörődés más, mint az önfeladás, a sodródás.
Életünk alakulása során a ciklusok követik egymást. Vannak, amelyekkel elkerülhetetlenül találkozunk, de nem mindegy, hogy ezeket a kríziseket mi hogyan éljük meg? Ha van célunk, feladatunk, könnyebb a romló sorsunkat jóra fordítani.
Erről szólt dr. Kertész Ágnes pszichiáter, osztályvezető főorvos és Hermann Péter tapasztalati szakértő előadása, egy interaktívvá vált közös beszélgetése, amely során azt részletezték, hogyan alakultak az életek, milyen hatások befolyásolták a sorskönyvek íródását, már a fogantatástól kezdődően, vagy még korábban. Aztán hogy milyen emlékek váltak meghatározóvá, melyek okoztak kedélybetegséget, szorongást, s hogy miként lehetett ezt a tendenciát kedvezőre változtatni.
Szingli, mingli és a saját élet
Bara-Kádár Katalin a szingli, vagy mingli kérdést boncolgatva azt vizsgálta, hogy az egyedül élésnek ezeket a formáit a sors alakítja, vagy arról az így élők maguk döntenek. Mert lehet nagyon boldognak lenni így is, úgy is, de a döntést mindenki maga kell, hogy meghozza.
Kertész Ágnes főorvos művészek híres emberek életútját vázolva mutatta meg saját döntéseik sorsfordító hatását. Csontvári eredeti foglalkozása gyógyszerész volt, huszonhét évesen egy víziója tette nyilvánvalóvá számára művészi elhivatottságát, s lett a magyar festészet egyik legkülönösebb egyénisége, legeredetibb alakja.
Csaba Józsefné bonyhádvarasdi nyugdíjas óvónőnek a sorsfordítás esélyeiről szóló saját életmeséje – mondta Pócs Margit – megkoronázta az egész hetet. Tudományos háttérrel bíró, mégis érthető, sok új információt adó előadása a kiállítással kezdődő, egész hetet betöltő programnak szép befejezése volt.
Soka jelentett a hallgatóságnak
Az egy évnyi munkával, gondosan előkészített programsorról az osztályzatot a résztvevők adták. Ők, az előadások, beszélgetések után elmondták, hogy rengeteget jelentettek ezek nekik. Sokat megértettek saját életükből, s meggyőződtek arról is, hogy alakítani, jobbítani, nem beletörődni, a sodrással szembeszállni soha nem késő. A sorsfordító, életünket jelentősen befolyásoló, azt alapjaiban alakító esetekben magunk lehetünk a döntők.
Sorsfordító hatása van döntéseinknek
A hét elteltével a szervezőkben, a Mentálhigiénés Műhely vezetőiben is felmerült a kérdés, hogyan tovább? Ugyanis, bő három évtized után felnőtt korába lépett a Pszichológiai Kultúra Hete. A programsor kiforrott, ami kellene még, hogy többen ismerjék meg ezeket a rendezvényeket. Megmutatni, hogy nem csak a média híressé tette szakemberek tudnak bölcs tanácsokat adni, hanem hogy itt, szűkebb környezetünkben is élnek, s dolgoznak olyanok, akikre érdemes figyelni, akiktől több tanácsot, segítséget kaphatnak, mint a celebektől.
Az értékek ismertebbé tételét például segítené az is, ha a félszáz ember több hónapi munkája eredményeként elkészült kiállítást nem csak ezen az egyetlen héten lehetne látni, hanem, esetleg tovább, vagy másutt is segítené az emberek lelki egészségének megerősítését, helyreállítását.
