Erzsi egy új élet reményében érkezett

Talán nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy Erzsit valójában nem Erzsinek hívják. A magyar anyanyelvűek számára szinte kimondhatatlan az eredeti keresztneve, ezért praktikusan Erzsinek szólítják. Még ha egy ennél egzotikusabb név jobban illene is hozzá.

Az immár több hónapja az egyik nagy tolnai cégnél dolgozó, 28 éves hölgy Vietnám fővárosából, Hanoiból érkezett. Hazájában gimnáziumi tanár volt, földrajzot tanított. Magyarországra egy új élet reményében érkezett. Ami a nyolcmilliós Hanoi után egy bő tízezres kisvárosban, a tanítás helyett szalag melletti munkával, a családi közeg helyett egy – igaz, szinte lényegében luxus kategóriájú, nemrég még szállodaként működő – munkásszállón adatott meg egyelőre neki. Mégis azt mondja, hogy jól érzi itt magát.

Ezt bővebben kifejteni nemigen van lehetőség. A nyelvi akadályok még a több mint harminc éve Magyarországon élő vietnámi tolmács segítsége ellenére is megnehezítik a kommunikációt, bizonyos témák részletesebb körbejárását.

Vietnámból eljutni Magyarországra

Van, amiről Erzsi nem is szívesen beszél. Például arról sem, hogy az online jelentkezéstől kezdve milyen procedúra révén tud eljutni valaki Vietnámból Magyarországra, vendégmunkásnak.

Erzsi dolgát és egyáltalán, az elhatározását is nyilvánvalóan súlyosan megnehezítette, hogy van egy ötéves gyermeke, akit egyedül, pontosabban szülei segítségével nevelt. És akit otthon kellett hagynia, rábízva a kicsit a szüleire. Erzsi Magyarországra jövetele óta természetesen az interneten tartják a kapcsolatot, minden nap beszélnek. A honvágyat azonban a világhálós kapcsolat sem tudja igazán csillapítani. Otthonról pedig még ismerőst sem tud maga körül, hiszen a többi, Tolnára érkezett vietnámi vendégmunkással is itt találkoztak először. Bár jól megvannak egymással.

Egy új élet reménye egy magyar kisvárosban

Ugyan Erzsi ezt sem részletezte, feltételezhető, hogy az általa említett „új élet reményét” a gyermeke számára is biztosítani szeretné. Ez egyelőre abban jelenik meg, hogy az itteni, a vietnáminál jóval nagyobb fizetéséből – a többi vendégmunkáshoz hasonlóan – az otthoni családját is tudja támogatni.

De távolabbra tekintve is Magyarországon képzeli el az életét. A munkáját nem tartja nehéznek, azt mondja, számára megfelel. Nyilván nem akar mindig munkásszállón élni, ha sikerül némi pénzt összespórolnia, önálló életet szeretne kialakítani, természetesen a gyermekét is maga mellett tudva. Akár Tolnán is. Mert bár járt már Budapesten is, úgy érzi, ez a kisváros neki pont jó lakóhely lenne.

Egy vendégmunkás nincs könnyű helyzetben

Azzal együtt, hogy nincsenek túlzó igényei, és nem panaszkodik, Erzsi és a többi hozzá hasonló vendégmunkás Magyarországon nincs éppen könnyű helyzetben. Beilleszkedésüket, az itteni társadalommal való kapcsolatfelvételt a már említett nyelvi akadályok is megnehezítik, nem beszélve a kulturális különbségekről. Mindezek ellenére Erzsi a legnagyobb pozitívumok között említette, hogy ő úgy látja: az itt élők jó emberek, az ország szép és béke van.

Sokat elmond az itteni helyzetéhez való viszonyulásáról, hogy minden, a kívülálló által vélt, vagy valós nehézség ellenére a fiatal és bájos, szalag mellett dolgozó, a családjától több ezer kilométerre élő vietnámi földrajztanárnak eddigi legrosszabb élménye Magyarországról – a hideg időjárás.