Fogadásból

Mi lehet ezeknek az agyahagyott dolgoknak az értelme, az oka? Valószínűleg az, hogy a világ unatkozó pénzemberei fogadásokat kötnek. Például egy bankár panaszkodik a divatdiktátor haverjának, hogy a 13 éves lánykája csontsovány, és félő, hogy nem fog tetszeni a fiúknak, ha felnő. Mire a cimbi elvigyorodik: – Fogadjunk, hogy öt éven belül, mire betölti a 18-at a te tündérkéd, ő lesz a szépségideál!

És megjelentek a párizsi kifutókon a negyvenkilós, ünnepelt modellek. A divatban sok minden születhetett így, brahiból: a haspóló, a csípőnadrág, a félig letolt kantáros gatya és a kapucnis felső. Hitte volna valaki a nyolcvanas években, hogy 2-3 évtized múltán a fejlett országok polgárainak fele kapucnis mackófelsőben fog járkálni az utcán?

A háborúval nem illik viccelni, de néha meglepik az embert torzonborz, kósza gondolatok. – Fogadjunk – mondhatta egy üzletember a fegyvergyáros kártyapartnerének –, hogy kiürítem a raktárakat, és újra kapsz megrendeléseket!

Mert minden biznisz leül, ha nem forog az áru. A régi cuccokat, ha máshogy nem, akciósan el kell passzolni a keresletélénkítés miatt. És mivel a hadifelszerelés háborúban fogy a legjobban – nem békében, amikor mindenféle környezetvédelmi előírást betartva, irdatlan pénzbe kerül a lejárt szavatosságú árucikkek (tank, repülő, lőszer) megsemmisítése –, összehozta és működteti a bulit. Más magyarázata nem lehet ennek a dilinek!