A hármasikrek mára férfivá cseperedtek, megérzik, ha egyikükkel baj van

Hadd kezdjem ezt az írást egy személyes megjegyzéssel: ritkaság egy újságíró munkájában, ha három ember életébe bepillanthat többször is, először a születésük idején, majd később a felnőtt életükbe. A hármasikrek: Zétény, Tomaj és Zsombor 2000. július 16-án születtek Dombóváron. Három naposak voltak, amikor édesapjukkal, dr. Csapó József sebészorvossal róluk beszélgettem.

A hármasikrek egy hónapig voltak születésük után a kórházban

Akkor – 24 évvel ezelőtt – az édesapa elmondta, az ötödik héttől sejtették, hogy ikerterhességről van szó, de csak később derült ki, hogy három gyermekre számíthatnak. Az pedig, hogy mindhárom fiú, csak a szülésnél derült ki, mivel az egyikük „nem mutatta meg” magát. A terhesség 33. hetében, császármetszéssel megszülettek a kicsik a pécsi klinikán.

– Én a műtő mellől figyeltem az eseményeket úgy, hogy ne legyek útban. Életem legszebb percei voltak, amikor megláttam a fiaimat úgy magzatmázasan – mondta akkor az édesapa.

– Ez volt az első terhessége a feleségemnek, aki most 32 éves, én pedig 45 vagyok. Érdekes, hogy az édesapám is pontosan ennyi volt, amikor én születtem. Egy kicsit meg fogja változtatni az életünket a hirtelen érkezett nagy család, de nagy örömmel készültünk rá. Úgy tudjuk, hogy várhatóan egy hónap múlva jöhetnek haza a kórházból, hosszú lesz ez az idő, de ha tudtunk várni közel nyolc hónapot a megérkezésükig, akkor ezt az egyet már valahogyan csak kibírjuk – tette hozzá.

Azóta eltelt 24 év, és valóban sok minden megváltozott...

Különleges fiúknak különleges nevek dukálnak

A három fiú történetét Zsomborral folytattuk. Ő mesélte el, hogy édesapja ma már nem dolgozik orvosként, több betegségen is átesett. Édesanyja viszont fiatalos lendülettel még mindig az egészségügyet szolgálja, ápolóként.

Hogy miért kaptak mind a hárman ilyen különleges nevet, arra az volt a válasz, hogy tudatos választás volt a szülők részéről, a hármasikrek abban az időben ritkaságnak számítottak, így a neveket is ehhez igazították.

– Az óvodától kezdve egészen az érettségiig mindent együtt csináltunk végig – mondta Zsombor. – Egy osztályba is jártunk, sőt egyforma ruhában. Nem volt könnyű dolguk sem a tanároknak, se az osztálytársainknak. És hát néha vissza is éltünk ezzel, én orvosira készültem, így jó voltam fizikából és volt, hogy én feleltem le helyettük is. Zétény pedig angolból a többiek helyett. Kamaszkorunkig egy szobánk volt.

A kérdésre, hogy előfordult-e, hogy a lányoknál is felcserélték egymást a testvérek, Zsombor azt válaszolta, hogy erre nem volt példa, ez hármójuk között tabu. Senkinek nem okoznának emiatt fájdalmat. 

Szeretnek egymás közelében lenni, de most még ketten Pécsen tanulnak, egyikük pedig Budapesten

– A gimi végén viszont mind a hárman más-más irányba mentünk. Zétény elvégzett egy két éves grafikai képzést, jelenleg az ELTE-n jogot tanul, de emellett egy nagy cégnél dolgozik. Ő a legokosabb közülünk – mesélte Zsombor.

– Tomaj Pécsen tanul mérnök-informatikát, emellett rendezvények szervezésével is foglalkozik. Fesztiválokban, így a Sziget-fesztiválban is bedolgozott. Én is Pécsen tanulok, gazdálkodás és menedzsment szakon. Tomajjal együtt csináljuk a vállalkozást, de emellett nekem is van saját vállalkozásom is. És amikor van időm, sokat sportolok, thai-box és birkózó edzésekre is járok.

Édesapjuk betegsége erre ösztönözte őket. Zsombor szerint igaz az az állítás, hogy az ikrek megérzik, ha a másikkal valami baj történik. Volt erre példa náluk is. Ha valami rossz érzés keríti a hatalmába, képes akár hajnali kettőkor is körbetelefonálni a testvéreit, hogy nem történt-e velük baj.

Szeretnek egymás közelében lenni. Azt tervezik, hogy olyan lakást, házat vásárolnak majd, ahol közel lesznek egymáshoz.