Ha eltölt itt egy évet, nyolcvannégy évvel idősebben jön vissza (videó)

– Az amatőr csillagászat egyik izgalmas ága a Naprendszer bolygóinak megfigyelése – jelentette ki Hatházi Gergely. November 17-én, vasárnap hajnali háromnegyed négykor egy különleges eseményre került sor: az Uránusz bolygó oppozícióba került. Ez azt jelenti, hogy a Földről nézve a Nap pontosan szemben állt az Uránusszal, vagyis Nap-Föld-Uránusz tengely jött létre. Az ilyen helyzetek különlegesek, hiszen a Nap teljes egészében megvilágítja a bolygót, amely így valamivel fényesebbnek tűnik, mint egyébként.

Miért nem látható szabad szemmel az Uránusz?

Az oppozíció idején ugyan az Uránusz fényessége némileg növekszik, mégsem látható szabad szemmel. Ennek oka a hatalmas távolság: a bolygó körülbelül 3 milliárd kilométerre van a Naptól, és mintegy 2,8 milliárd kilométerre a Földtől. Ez a távolság meghaladja a Naprendszer belső bolygóinak – például a Merkúr, a Vénusz vagy akár a Mars – távolságát, amelyeket szabad szemmel is könnyen megpillanthatunk az égen.

Egy különleges bolygó

Az Uránusz a Naprendszer hetedik bolygója, a Jupiter és a Szaturnusz után a harmadik legnagyobb átmérőjű. Egy év az Uránuszon rendkívül hosszú: 84 földi év szükséges ahhoz, hogy megkerülje a Napot. Az Uránusz történelmi felfedezése 1781. március 13-án történt, amikor Sir William Herschel először megpillantotta. Kezdetben üstökösként azonosította az égitestet, ám később kiderült, hogy egy eddig ismeretlen bolygót fedezett fel.

Herschel eredetileg támogatójáról, III. György angol királyról nevezte el a bolygót György csillagának (Georgium Sidus), de ez a név nem aratott nagy sikert. Végül Johann Elert Bode német csillagász javaslatára az Uránusz nevet kapta, amely jól illeszkedett az ókori mitológiai ihletésű elnevezések sorába. Uránosz az ég istene, és Kronosz, a Szaturnusz görög megfelelőjének atyja.

A Voyager–2 találkozása az Uránusszal

A modern csillagászat számára a legfontosabb információkat az Uránuszról a Voyager–2 űrszonda szolgáltatta. Az 1977-ben indított szonda 1986. január 24-én közelítette meg a bolygót, mindössze 81 500 kilométerre elhaladva a felhőrétegektől. Ez volt az egyetlen közeli megfigyelés, amelyet az Uránuszról végeztek. A Voyager mérései szerint a bolygó légköre főként hidrogénből (nyolcvanhárom százalék), héliumból (tizenöt százalék) és metánból (két százalék) áll. A metán jelenléte az, amely az Uránusz jellegzetes halvány kékeszöld színét adja, mivel elnyeli a vörös fényt.

A 2024-es oppozíció és az időjárás

Az idei oppozíció ideális lehetőséget kínált volna az Uránusz megfigyelésére és fotózására, azonban a borult és ködös időjárás sajnos megnehezítette az észlelést - tudtuk meg Hatházi Gergelytől. Az amatőr csillagászok ezért sok esetben korábban készült felvételeikhez nyúlnak vissza. Például az alábbi videó 2023. december 17-én készült az Uránuszról, és hűen tükrözi a bolygó csodás színét és különlegességét.

Az Uránusz megfigyelése – még távolsága ellenére is – minden csillagászat iránt érdeklődő számára lenyűgöző élmény, amely közelebb hozza a Naprendszer távoli világait.