Zöldenergia: valóban madárgyilkos a technológia?

Képzeljünk el egy falut, ahol reggelente a szélcsend helyett a turbinák halk, monoton zúgása kelti az embereket. Valaki számára ez a hang a haladás és a zöldenergia előfutára, másnak pedig a nyugalom végének hírnöke. Nincs talán ember, akinek a zöldenergia vagy a szélerőművek témája kapcsán ne lenne saját véleménye, sőt, mondhatni, a vélemények tengerében úszunk. A szélerőművek pedig, mint a fenntarthatóság balkézről való gyermekei, hol a fenntarthatóság szimbólumai, hol pedig a „madárgyilkosok” titulust kapják. 

Zöldenergia: minél messzebb, annál jobb?

A megújuló energiaforrásokat övező vélemények országonként és közösségenként is eltérnek, és gyakran gazdasági, környezeti és szociális szempontok formálják őket – állítja tanulmányában Dr. habil. Munkácsy Béla tanszékvezető, egyetemi docens. A zöldenergia, különösen a szélerőművek által termelt energia, sok helyen a fenntartható fejlődés zászlóshajójává vált. A Közép-Duna Menti Fejlesztési Ügynökség Biowind projektjében az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék szakembereivel közösen találtak válaszokat arra, hogy mi befolyásolja az emberek megítélését a szélenergiáról? A kutatás szerint a társadalmi elfogadottságra számos tényező hat. 

A szélerőműveket körüllengő viták egyik legfőbb oka a jól ismert NIMBY-jelenség (Not In My Back Yard), vagyis a „ne az én udvaromban” jelenség. Az emberek támogatják a megújuló energiát – amíg nem az ő kertjük végében zúg – állapítják meg a tanulmány írói. Ez a félelem érthető, hiszen minden újítás kérdéseket vet fel: zajos lesz? Elrontja a kilátást? Többet árt, mint használ? Megöli a madarakat és felborítja az ökoszisztéma kínos egyensúlyát? A szkepticizmus valahol a védekező ösztönből fakad, de megéri-e átgondolatlanul ellenezni? Az ELTE kutatása szerint a helyi lakosságot rendszeres tájékoztatással kellene bevonni már a telepítés tervezésekor, hogy kérdéseikre és félelmeikre válaszokat kapjanak. Ez képes növelni a projektek támogatottságát.

Biowind: Egy sikeres példa

Nem minden közösség áll ellen. Kisigmánd és Nagyigmánd például büszkén mondhatja el, hogy több mint húsz éve élnek együtt a szélerőművekkel, és mára a turbinák a mindennapok szerves részeivé váltak. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének kutatásai szerint a titok nyitja az átlátható kommunikáció és a lakosok aktív bevonása. A KDNFÜ Biowind projektje példaként állítható más kezdeményezések elé. Az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszéke szerint a helyi közösségek bevonása és érdekeltté tétele hosszú távon is hozzájárulhat a zöldenergia elfogadottságához. A zöldenergia melletti egyik legerősebb érv ugyanis a közvetlen gazdasági haszon. Európában egyre több helyen alkalmazzák a közösségi tulajdonlást, ahol a szélerőművek bevételeiből a helyiek is részesednek. Ez pedig a közösségnek közvetlen haszonnal jár: új munkahelyek, profit, és infrastruktúrafejlesztés. 

A jövő útja

A zöldenergia, benne a szélerőművek is, nem csupán technológiai újítások. Érzelmeket mozgatnak meg, vitákat generálnak, sőt, közösségeket formálnak. Ahhoz, hogy ezek a projektek ne csak mérnöki, hanem a társadalmi sikerek is legyenek, a lakosok bevonása és a folyamatos párbeszéd elengedhetetlen. A Biowind projekt, és az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének kutatásai erre egyértelműen rámutatnak. Mert ha egy közösség magáénak érzi a változást, akkor az nemcsak egy projekt lesz – hanem egy közös jövő.

Forrás: Dr. habil. Munkácsy Béla, Amberger Hanna, Török Vilmos Péter: Változó szélirány – a szélenergia változó társadalmi megítélése (2024.)