A mecseki szénbányákban még a dinoszauruszcsont is fekete

– A 2019-es év ősmaradványa a Komlosaurus. Annak is a lábnyoma, mert csontja még nem került elő. Hozzánk, Tolna megyéhez közeli a leletanyag; a Mecsekben találták. Mikor?

– Az első leleteket Wein György geológus, 1966-ban találta meg – mondja Ősi Attila, aki az ELTE Természettudományi Karának Őslénytani Tanszékét vezeti. – Egészen a nyolcvanas évek elejéig kellett várni, s akkor megint előkerült néhány lábnyom a komlói Zobák-akna területéről. Innen a névadás, a Komlosaurus, és ekkor írta le Kordos László paleontológus magát az állatot.

– Hogyan lehet lábnyomokból kitalálni, hogy milyen volt egy őshüllő?

– Viszonylag nehéz, de ezt követően a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársai és az ELTE hallgatói további lábnyomokat találtak Pécsbánya illetve Vasas-bánya térségében. Nemcsak szórványosan, hanem komplett sétaterek kerültek elő. S mindezek alapján viszonylag pontosan lehetett rekonstruálni, hogy egy két lábon járó, filigrán felépítésű ragadozóval van dolgunk. Közeli rokonaira bukkantak Európa más területein, sőt Észak-Amerika keleti részén is.

– Mikor éltek a dínók, és hogy néztek ki a földrészek akkoriban? Még minden kontinens egyben volt?

– Körülbelül 240 millió éve jelentek meg a Földön a dinoszauruszok, és 65 millió éve tűntek el. A Komlosaurus-lábnyomok mintegy kétszázmillió évesek. Vélhetően gyakori, csordákban portyázó állatok voltak. Akkoriban az Atlanti-óceán még nem létezett. Amerika északkeleti része egyes becslések szerint 2500 kilométerre lehetett Európá­tól. Más volt a klíma is, trópusi, szubtrópusi, a pólusokat nem borította jég, az Antarktisz jóval északabbra helyezkedett el, úgyhogy ott is, ahogy minden kontinensen találtak már dinoszaurusz-fosszíliákat.

– Mit tudunk a kihalásukról?

– A legelfogadottabb elmélet ma az, hogy egy meteor-becsapódás következményei, földrengések, erdőtüzek, szökőárak, okozták a pusztulásukat, ugyanúgy, ahogy ugyanakkor, sok más növény- és állatfajét. Folyik a vita arról, hogy ezt megelőzően elindult-e már a kihalási folyamat, s ez csak a kegyelemdöfés volt, vagy sem. Jó néhány helyen vizsgálták az adott időszak üledékes rétegsorait, figyelve a leletek számának csökkenését. S arra jutottak, hogy nem fokozatos fogyás, hanem viszonylag gyors, katasztrófaszerű eltűnés játszódhatott le.

–Mi a jelentősége annak, hogy egy fosszília az év ősmaradványa? És mit lehetne tenni azért, hogy végre a csontjait is megtalálják?

– A kitartó kutatómunka hozhatja meg az eredményt. Amihez kell megfelelő felszerelés, szaktudás, földtani térkép, rétegbontás, iszapolás stb. Tavaly a Balatonites, a Balatonnál talált tengeri lábasfejű, egy ammonitesz volt az év ősmaradványa. Arra irányult a figyelem, s azon keresztül a szakmát, a paleontológiát is népszerűsíthettük. A lábasfejűekből elég sok lelet áll rendelkezésre. A Komlosaurus nem leletgazdag őslény, de vonzó, mert dinoszaurusz. Lábnyomából már szerintem több ezret találtak. Sajnos nagyrészük ásványbörzéken köt ki, adják-veszik őket. Ugyanazoknál a mecseki bányáknál csontok is előkerültek, de azok alapvetően tengeri gerincesek voltak. Bizonyítottan ehhez az állathoz tartozó testfosszíliák egyelőre nem ismertek. Nehéz a dolgunk az ilyen helyeken. Egy szénbányában a csont is fekete...

Gazdag lelőhelyre bukkantak a Bakonyban

A Bakonyban talált iharkúti lelőhelyről így ír Ősi Attila: „A ​’90-es évek vége felé már komolyan foglalkoztatott, hogy a mai Magyarország területéről miért nem kerültek elő dinoszauruszok és más őshüllők csontjai. … Aztán, a csaknem 140 évig bányászott, felső-kréta korú ajkai kőszén meddő rétegeinek utolsó felszínre hozott darabjaiból 1999-ben számos hal- és krokodilfogat sikerült kiiszapolni, továbbá a kőszénbányák meddőhányóinak többszöri átfésülése révén egy teknőspáncél-darab és egy töredékes moszaszaurusz csigolya került elő. … Tudtam, hogy innen már nincs megállás. … Az ajkai kőszén iszapolása mellett más lelőhelyeket is kerestünk, és így jutottunk el 2000. április 29-én az egykori Iharkút falu határába, ahol, a hasonlóan felső-kréta korú, csehbányai formáció rétegeiben már az első napon csontok és fogak tucatjaira bukkantunk.”