Képzelőerő, mérnöki precizitás és kézügyesség is szükséges

A tojásdíszítők naptára húsvét előtt eléggé tele van. A sióagárdi Szűcsné Pál Ilona – miközben kiállítása nyílt a szászvári várkastélyban –, részt vett az április 10-i pécsi vásáron és ott lesz az április 14-i szászvári vásárban is. 

Lúdtojásokkal dolgozik. Áttöri a héjakat, esetenként madárkalitkát, kosárkát vagy kinyitható dobozt készít belőlük, van hogy festi, van hogy szalagokkal vagy sióagárdi hímzéssel ékesíti őket. De ez még nem minden. Az igen kreatív nyugdíjas óvónő nemezképeket, selyem-, üveg- és akrilfestményeket is készít. És még ez sem minden, mert számos mozaikkép is kikerült már a keze alól. Hordják hozzá a rokonok, ismerősök a törött csempéket, burkolólapokat, tányérokat, bögréket, mert tudják, hogy nála egésszé válik minden, ami csorba.

Bíbelődős munkák ezek – mondja –, sokan már azon is csodálkoznak, hogyan lehet a tojáshéjat kifúrni. Mindent alaposan meg kell tervezni, a lyukak helyét és a mozaikdarabkák elhelyezését is. A hímzett tojásokkal 2–3 éve foglalkozom, orosz és ukrán hölgyek munkái nyomán. Külön nehézség, hogy a tojás belsejében nem lehet a szalagot vagy a szálat áthúzni, mert az káoszt eredményezne. A bemenetel és a kihozatal igencsak átgondolandó. A mérnöki precizitás mellett nagy képzelőerő és kézügyesség is szükséges ilyen egyedi dísztárgyak készítéséhez.

Szűcsné Pál Ilona 2008-ban ment nyugdíjba. Kötés, horgolás, hímzés, festés, selyemfestés, üvegfestés, kerámia- és mozaikkészítés, tojásdíszítés és nemezelés szerepel a repertoárján. Foglalkozik még úgynevezett szalvétatechnikával is. Az alkotó a Bárka szalon tagja, számos egyéni és csoportos tárlaton láthatta már munkáit a közönség. Özvegy, két lánya és öt unokája van.

Szűcsné Pál Ilona saját készítésű mozaikképét mutatja lakása fürdőszobájában. Jobbra: áttört, díszített lúdtojások
A szerző fotói