Nem fáztak a dolmányban a 35 fokos melegben

Tolnára augusztus 26-án érkeztek. Évről-évre megismétlik ezt az emléktúrát 2017 óta. A zárást 2026-ra, a csatavesztés ötszázadik évfordulójára tervezik. Azokon a településeken, ahol a sereg annak idején táborozott, emléktáblákat helyeztek el. 1926 és 1928 között: Érden, Ercsiben, Dunapentelén (Dunaújváros), Dunaföldváron, Tolnán, Szekszárdon, Bátán és Dunaszekcsőn. A mohácsi emlékhellyel együtt kilenc helyszínt érintenek. A végállomásra augusztus 28-án érkeznek.

Minden helyszínen Varga Zsolt, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának őrszolgálat-vezetője ad rövid tájékoztatást az emléktábla-koszorúzáson az érdeklődők számára. – A nemzeti park a Mohácsi Történelmi Emlékhely kezelője – mondta Tolnán. – Ezért mi készítjük elő a megemlékezést. Budán, a kiindulási helyszínen egyelőre nincs emléktábla, de azon vagyunk, hogy 2026-ra legyen, és az utolsó zarándoklat már onnan induljon. Így az út Érdtől Mohácsig mintegy 180 kilométer, vagyis ez Magyarország leghosszabb és legrégebbi tanösvénye.

Nemcsak a helyszínek miatt van köze Tolna megyének ehhez a történelmi zarándoklathoz, hanem a lovasok miatt is. A résztvevők többsége a Rády József Huszárbandérium tagja. A megyei illetékességű lovas hagyományőrzők most természetesen nem huszár egyenruhában, hanem süvegben, félhosszú és hosszú dolmányban érkeztek. Nem fáztak a 35 fokban.

Vezetőjük a tengelici Tóth Zoltán volt. Amikor vízzel kínálták, elárult egy titkot: ‒ A lovas és a ló nem issza ugyanazt! Megkoszorúzták Appelshoffer Ágnes polgármesterrel együtt a városháza falán lévő emléktáblát, majd tovább indultak Szekszárd felé.