Írók szócsatájától volt hangos a Szekszárdi Német Színház

Az Und die Liebe höret nimmer auf..., azaz A szeretet soha el nem múlik... című, rendhagyó irodalmi est Verena Koch rendező és Franz Huber dramaturg közös alkotása. A mű megidézi Ödön von Horváth írót, aki magyar művészek társaságában ül egy váróteremben, melyről kiderül, hogy a mennyország előszobája. Rajta kívül még itt tartózkodik Ady Endre, a nagy költő, Babits Mihály, a lírikus és fordító, és Dienes Valéria, filozófus és táncúttörő – és néha megszólal egy harang, ami reményt kelt, általában tévesen, a rövid ideig nyitva lévő menny kapuján történő átjutásra.

A várakozást kellemesebbé teendő, beszélgetni kezdenek egymással a hivatásukról, írói küldetésükről, a nyilvánosság általi elismertségükről, Párizsról, szerelmeikről, Istenről, a világról és az európai háborúkról. Beszélgetésük újra meg újra heves szócsatákba torkollik. Ez a melankolikusan komikus várószoba egy képzeletbeli írói találkozó keretében hozza össze Ödön von Horváth-ot, a magyar útlevéllel rendelkező „német” írót és annak magyar kortársait.

Legközelebb a DBU-ban szeptember 13-án, majd 15-én tekinthető meg az előadás, melyben a szerepeket Paula Donner, Melissa Hermann, Sipos Eszter és Horgász Dezső alakítja. Időnként felcsendül a cimbalom, amit Kiss Alfréd szólaltat meg. A magyar nyelvű feliratozásnak – valamint a színészek részben magyar nyelvű megszólalásnak – köszönhetően az előadás a németül nem beszélők számára is tökéletesen érthető.

– A darab nemcsak azért érdekes, mert német szemszögből tárul elénk a korabeli magyar irodalom, ráadásul két szekszárdi születésű hírességgel, Dienes Valériával és Babits Mihállyal – nyilatkozta lapunknak Lotz Katalin, a Deutsche Bühne Ungarn igazgatója. – Hanem azért is, mert az írók eszmecseréjéből kiderül, hogy az őket mintegy száz éve foglalkoztató kérdések manapság is időszerűek. Egy példát hadd említsek: ma hasonlóképpen forr a világ, mint Ödön von Horváth vagy Ady Endre korában.