Három szerző vett át első díjat

Legyél krónikás! Ezzel a címmel hirdetett pályázatot tavasszal a Magyar Nemzeti Levéltár a Petőfi Kulturális Program részeként. A kiírás E-emlék kategóriát is tartalmazott, erre vármegyénkből hárman jelentkeztek. 

Elismerő sorok Izraelből

Az eredményhirdetés csütörtökön zajlott le az MNL Tolna Vármegyei Levéltárában, azaz Szekszárdon, a Tudásközpont épületében. Dr. Kunné Tornóczky Andrea program koordinátor ismertette és méltatta a pályaműveket, majd Ruzsa Éva intézmény igazgatóval együtt átadta az okleveleket és ajándékokat. Tekintettel a kiváló munkákra, mindhárom szerző megosztott első helyezésben részesült. 

Barteczka Mária, a Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület (TMEAHE) titkára, Szedresben élő pedagógus Édesanyám és zsidó jótevőinek története címmel adta közre emlékeit. Mint azt elmondta, édesanyja árva lányként kilenc éves korától húsz éves koráig zsidó családoknál szolgált, gyakorlatilag családtagként. Ezeket az éveket életének legszebb szakaszaként emlegette. Sorsa később nehézre fordult, de mindig számíthatott zsidó ismerősei – jótevői, ahogyan nevezte őket – segítségére. – Ezek a történetek meghatározták személyes és családi életemet, tanári hivatásomat és honismereti tevékenységemet – jelentette ki Barteczka Mária. – Amikor szedresi holokauszt túlélők után kutattam és bemutatkozó levelemben írtam édesanyámról és tevékenységemről, akkor többek között ezeket a sorokat kaptam Izraelből: „Tisztelettel gondolok az édesanyjára, aki Önt ilyen szépen nevelte.” Ezt tartom életem legszebb dicséretének. Ennek igyekeztem megfelelni életem során, és még szeretnék egy jó ideig.

Két világháború emlékezete

Rajczi Szabolcs, a kurdi körzeti általános iskola döbröközi általános iskolájanak földrajz-történelem szakos tanára anyai ükapjának történetét vetette papírra. Barkóczi Mihály az első világháborúban harminchárom évesen a keleti fronton teljesített szolgálatot. Itt került orosz hadifogságba került és innen sajnálatos módon soha nem tért haza. Az ükunoka számára a hazai és osztrák – bécsi – levéltárak szolgáltattak adatokat. A Kriegsarchiv hadikartonja részletesen tartalmazta, hogy Barkóczi Mihály melyik ezredben, milyen rendfokozatban szolgált. A mai Türkmenisztán fővárosában, Aşgabatban érte őt a végzet. A svédországi nemzeti vöröskereszt harmincöt évesen még élve találta. Ez volt az utolsó információ róla. Emléket állított neki Dombóvár városa is a hősi emlékmű talapzatán

Szabadi Mihály Sióagárdon élő koreográfus, néprajzos, pedagógus, a TMEAHE tagja novellával jelentkezett. A Utolsó forduló azt a rendhagyó paraszti sorsot mutatja be, ami ugyan a múlt század harmincas éveinek végén még jól indult, de azután kitört a háború és minden elromlott.  Bejöttek az oroszok, a parasztembernek elvitték a lovait, s az ötvenes években a csapásokat tetézte a beszolgáltatás. Az emberek magánéletébe is behatoltak a politikai változások és ez újabb tragédiákat okozott. Szabadi Mihály elmondta, hogy írói munkásságának középpontjában az az egykori, számtalan értéket teremtő paraszti világ van, amibe beleszületett, de ami immár feledésbe merült.