Kimonók és kék álmok

Történetünk hősnője, a kilencéves Chiyo, akit szülei egy gésaházba adnak, nem várt kalandok elé néz. Persze, ezek a kalandok nem éppen a vidám, pónilovon vágtató fajták, hanem inkább a „hogyan maradj életben, miközben egy bosszúszomjas főgésa az életedet megkeseríti” típusúak. De Chiyo nem adja fel! A kis falusi lányból, akit nem éppen kedvességéről híres riválisa próbál eltiporni, hamarosan Sayuri lesz, egy legendás gésa, akinek kék szemeitől a legbefolyásosabb férfiak is meginognak. A film vizuális világa maga a megtestesült keleti álom. 

Ahogy a cseresznyevirágok hullanak, és a színes selyemkimonók kavalkádjában elmerülünk, hirtelen úgy érezzük, mintha egy japán festmény elevenedne meg a szemünk előtt. Bár a történet inkább a nyugati tündérmesékre hajaz. Az Egy gésa emlékiratai nem próbálja meg levetkőzni hollywoodi gyökereit, de ezt olyan elegánsan teszi, hogy elnézzük neki. A rendező nem a gésák kemény valóságát kívánja bemutatni, hanem inkább egy varázslatos világot tár elénk.

Egy gésa emlékiratai, Filmcafe, 20.00