Amíg nincs edzés, a zene tölti ki Hanák Viktor mindennapjait

– Remek dalt osztott meg a közösségi oldalon! Gratulálok!

– Köszönöm szépen a gratulációt, többeknek is elnyerte a tetszését – felelte lapunk érdeklődésére a 42 éves Hanák Viktor. – A karanténban rákaptam ismét a zenélésre, a nagyobbik lányom, Viki pedig boldogan énekelte fel a szerzeményemet. Lehet, hogy énekes lesz. Jó hangja van, énektanárhoz is jár.

– Amióta jó tíz éve távozott a Paksi FC-től, nem lehetett hallani ön felől. Hogy van?

– Köszönöm jól, egy kis osztrák faluban, Trausdorfban élek a feleségemmel és a két leánygyermekemmel. Egy bankban dolgozom, a párom óvodákban tanítja a magyar nyelvet, a lányaim pedig iskolások. Most éppen a leckéket írják. Szeretik a távoktatást, jól tanulnak, büszke vagyok rájuk!

– Nem focizik már?

– Nem, öreg vagyok én már ehhez, 42 elmúltam, ma már csak edzősködöm. Egy közelben lévő településen, Antauban edzem az ottani hetedosztályban szereplő együttest. Másfél éve dolgozom a srácokkal, szeretem csinálni.

– Amikor távozott Paksról, 31 éves volt, ereje teljében! Mégis eltűnt a focitérképről.

– Így döntöttünk. A párommal beleuntunk a sok utazgatásba, abba, hogy egyik évben ebben, a másikban abban a városban élünk. Ott voltak a kislányok, meg akartunk állapodni. Úgy döntöttünk, hogy Sopronba költözünk, és elkezdjük a civil életünket. Nagyon megtetszett a város, amikor a Matávban futballoztam, így nem is gondolkodtunk sokat, hogy hol telepedjünk le. Voltak ajánlataim, hívtak NB I-es és NB II-es klubok is, de mindegyiknek nemet mondtam. A család lett az első.

– Egyik napról a másikra fel is hagyott a futballal?

– Dehogy hagytam fel! Egy osztrák negyedosztályú klubhoz, az ASK Baumgartnerhez kerültem. Két évet játszottam itt, a másodikban feljutottunk a harmadik vonalba, amelyről tudni kell, hogy az osztrákoknál nagyon erős. Itt játszanak az élvonalbeli sztárklubok, a Salzburg, a Sturm vagy a Rapid második csapatai. A félig profi létet nem vállaltam, továbbálltam. Trausdorfba kerültem, ahol majdnem nyolc évet töltöttem. Megtetszett a takaros kis falu, ki is költöztünk, immáron hatodik éve élünk itt. Innen járok munka után Antauba edzést tartani. Érdekes történet, hogy miként kerültem oda, de nem szeretném untatni vele!

– Hallgatom, mesélje el!

– Antauban mindig komoly tradíciói voltak a futballnak. Rendszeresen a magasabb osztályokban szerepeltek, de aztán egyik napról a másikra elfogyott a pénzük, és megszűnt a klub. Két és fél, három évvel ezelőtt támasztották fel újfent a klubot – teljesen helyi erőből. A játékosok lettek a klub vezetői is. Csinálták, de nem jöttek a sikerek, ekkor találtak meg engem. Az évek alatt elvégeztem a B- és az A-liszenszes edzői tanfolyamot, tapasztalatokat szereztem, így belevágtam. Nem volt egyszerű az eleje, de a sok munkának köszönhetően ma már a jobb csapatok között tartanak számon bennünket. A koronavírus viszont megszakított mindent, most nincs foci, megállt a sportélet.

– Önök is otthon vannak, ahogy mi itthon, Magyarországon?

– Nem, én folyamatosan járok dolgozni. Öten vagyunk a részlegben a Bank Burgenlandban, egy hetet dolgozom, egy hetet otthon vagyok. A megnövekedett szabadidőmben kezdtem el ismét zenéket írni. Van egy zenekarom, a Masina, mindig is az volt a nagy álmom, hogy kiadhassak egy nagylemezt. Szépen gyűlnek a számok, talán hamarosan el is készül.

– Ezek szerint jól bírja foci nélkül! Nem is hiányzik?

– Már nagyon hiányzik, de egyelőre nem tudni, hogy mikor kezdhetünk el edzeni, mikor kapunk engedélyt arra, hogy ismét meccseket játszhassunk. Addig zenélgetek, és élvezem az időt, amit a családommal tölthetek.

– Ha visszatekint profi pályafutására, és mérleget von, elégedett?

– Ha azt vesszük, hogy 242 bajnoki meccset játszottam az első osztályban, nincs okom a panaszra. A Matáv Sopronnal és a Debrecennel is megnyertem a Magyar Kupát, a Lokival van egy bajnoki bronzérmem is. Huszonegyszer játszottam az ifjúsági válogatottban, jó pár szép pillanatot adott a foci. Amikor tizenévesen Kniesz Mátyás keze alatt elkezdtem játszani a Szekszárdi UFC serdülő együttesében, álmomban sem gondoltam volna, hogy idáig eljutok.

Majdnem kétszázötven meccsen játszott az élvonalban

Hanák Viktor 1977-ben született Pincehelyen. Nős, két gyermeke van, Viktória 14, Fanni 12 éves. Labdarúgó pályafutását Szekszárdon kezdte, az NB III-as UFC-ből igazolta le a Siófok, amelynek színeiben az 1997/1998-as szezonban mutatkozott be az első osztályban. A Balaton-parti együttesben 37 találkozón lépett pályára (1 gólt lőtt), innen Debrecenbe vezetett az útja. A Loki színeiben három szezont húzott le, és 65 meccs jutott neki. Pályafutásában a Matáv Sopron következett, itt szintén három szezont játszott, és 62 találkozón viselte a klub szerelését. A Győri ETO-ban egy idény és 28 meccs jutott neki, míg a Paksi FC-ben két idény alatt 49 találkozón lépett pályára az NB I-ben. Az első osztályban összesen 242 találkozón szerepelhetett. Utolsó élvonalbeli meccsét a Paks színeiben 2008. november 14-én a DVSC ellen játszotta. A DVSC-vel és a Sopronnal is megnyerte a Magyar Kupát, a debreceni korszakból egy bajnoki bronzérme is van.