Valóra váltotta gyerekkori álmát a tolnai kézilabdázó

Tauker Eszterre nem lehet azt mondani, hogy kimondottan kézilabdás alkat. A most 25 éves hölgy nem nőtt nagyra, 160 centi magas, és a súlya sem utal kifejezetten vaskos testfelépítésre. Viszont nemcsak imád kézilabdázni, de tud is. Megfordult az FTC-ben, Dunaújvárosban és Szekszárdon is, ahol az FKGC csapatával az NB I. B-ben bajnoki címet szerzett. Szekszárdon egy évvel később a nővérével, Erikával együtt is játszhatott. Alkata miatt gyerekként nem sok jövőt jósoltak neki a kézilabdában. Ő azonban eltökélte, hogy megvalósítja gyerekkori álmát, Németországban fog élni és kézilabdázni. És így is lett. Kommunikáció és média szakirányon szerzett oklevelet 2018 nyarán. Annak az évnek a tavaszán keresték meg Wolfsburgból, ahol próbajátékon vett részt. Augusztusban pedig ki is költözött. 

Egy szál magában, egyetlen ismerős nélkül, németül alig, csak angolul beszélve kétségtelenül bátor lépés volt ez Eszter részéről. Ráadásul, mivel csak a kézilabdából nem tudott volna megélni, dolgoznia is kellett. Klubja a Volkswagen központjában három műszakos állást szerzett neki, ami viszont már egyáltalán nem szerepelt Eszter gyerekkori álmaiban. De nem keseredett el, és talpraesett lányként hamarosan más munkát szerzett magának, egy helyi négycsillagos hotelben lett takarító. Azóta is ott dolgozik, de ma már – a ranglétrán egyre feljebb emelkedve – a szálloda kreatív munkatársaként. A németbe is belejött, hamarosan nyelvvizsgát tesz, azután egyetemre jelentkezik, médiamenedzsment szakra. A munkahelye nagyon elégedett vele, a továbbtanulásban is támogatják. Albérletben lakik egy nagyon kedves olasz családnál. Már magyar barátokat is szerzett, és van egy lakó- és futótársa, a Mango nevű magyar kiskutya személyében. 

Mindebből talán látszik, hogy Eszter bő két év után kitűnően érzi magát Németországban. Nem is igen tervezi, hogy mostanában végleg hazajön. A karácsonyokat persze ő is itthon szereti tölteni a családjával, de ez nem mindig jön össze. Idén dolgoznia kellett, így szenteste a magyar barátnőjééknél, másnap a szállásadó családnál ünnepelt. Tavaly együtt karácsonyozhatott a Tauker család, sőt, a járvány miatt Eszter itthoni tartózkodása január végéig elhúzódott (aminek mindannyian kimondottan örültek). Az első németországi karácsonyán pedig testvére, Erika utazott ki hozzá, hogy ne legyen egyedül. 

De mi van a kézilabdával? 

Wolfsburgba oberligás csapathoz hívták, ennek az osztálynak a színvonala Eszter szerint nagyjából a hazai NB I. B-s vonal színvonalának felel meg. A tolnai lány érdekességként említette, hogy sok sportcsarnokban – ahol iskolai testnevelés is folyik – nem használhatnak a meccseken – a labda tapadását javító – waxot. Ez a körülmény pedig szinte egy másik labdajátékká teszi az ilyen kézilabdát.  Az elnökséggel támadt konfliktusa miatt Eszter a következő évben csapatot váltott. Ráadásul a koronavírus Németországban is „betett” a teremsportoknak. 

Tavaly azonban a Wolfsburg ismét megkereste, azóta megint ott játszik, mind a Bundesliga harmadik vonalában szereplő gárdában, mind pedig a második csapatban, a juniorokkal. 

Amire különösen büszke, hogy míg idehaza a termete miatt kizárólag szélsőként foglalkoztatták, Németországban kezdettől irányítóként számítanak rá, amit nagyon élvez. 

Időközben hívták magasabb osztályba is játszani, de nem akart mindent elölről kezdeni. Egyébként is nagyon jóban van a wolfsburgi csapattársaival. Úgyhogy maradt. 

Bár Eszter életében ma már nem a kézilabda játssza a főszerepet, amíg jólesik neki, és a munkája, a tanulmányai is engedik, szeretett sportága mindenképpen az élete fontos része marad.