Schmidt Béla sosem felejti el a 2015-ös sikert, és most is ASE-győzelmet vár

– Eszébe jut néha a 2015-ös bajnoki?
– Sokszor eszembe jut! – vágta rá egyből Schmidt Béla, aki a háromszori hosszabbítás után 118–107-re megnyert ominózus találkozón vezetőedzőként dirigálta a paksiakat. – A minap éppen Medve Máté küldte át a teljes mérkőzés videóját. Mit mondjak, még ma is beleborzong az ember, ha visszanézi, pedig jó sok idő eltelt már. De ha már felhozta, nyugodtan leírhatja, hogy ez volt edzői pályafutásom legemlékezetesebb találkozója. 

– Gondolta volna akkor, amikor az elején 21–0-ra elment az Olaj, hogy lesz, hogy lehet esélyük? 
– Dehogy gondoltam, sőt még a félidőben sem... De persze hinnem kellett benne, mert én voltam a vezetőedző, nem mondhattam a játékosoknak, hogy csak valahogy húzzák ki a végéig. Azt nyomatékosítottam, hogy harcoljanak, hogy ne adják fel egyetlen pillanatra sem. Aztán láss csodát, meglett a győzelem, ami talán nemcsak nekem, hanem sokaknak az egyik legemlékezetesebb. A mostani csapatból Kovács Ákos és Eilingsfeld János is tudna mesélni a találkozóról, nyugodtan kérdezze meg őket is!

– Sejti, hogy miért hívtam fel?
– Nyilván a szombati meccs miatt!

– Mit gondol, mi lesz a végeredmény?
– Remélem, hogy az ASE fog nyerni. Nem lesz egy könnyű meccs, a Szolnok egyrészt százszázalékos a bajnokságban, másrészt a nemzetközi kupában is edződik. Abban biztos vagyok, hogy minőségi védekezéssel rukkolnak majd elő, de van olyan jó csapat a paksi, hogy felvegye a kesztyűt, sőt. Meg kell majd dolgozni minden egyes pontért, de a mi csapatunk is remekül védekezik, sőt támadásban is erős. Különösen hazai pályán, telt ház előtt. Azt gondolom, hogy kilencven pontig el tudunk jutni, annak pedig elégnek kell lennie a sikerhez. 

Schmidt Béla figyelemmel kíséri az ASE eredményeit

– Kint lesz a meccsen? Összefutunk egy italra?
– Még nem tudom, hogy kimegyek-e, de az biztos, hogy ha nem is megyek ki, követni fogom a találkozó alakulását. Napra kész vagyok a csapat eredményeit illetően, vannak nagyon szép győzelmeink, gondolok itt például az Alba Fehérvár elleni sikerre, de a hétvégi, Zalaegerszegen kivívott győzelem is óriási dolog. Főleg, hogy szinte végig a Zete vezetett, de a játékosok hittek benne, hogy meg tudják csinálni. Ezt, a hitet hangsúlyoztam az imént, az ominózus, szolnokiak elleni győzelem kapcsán. Hinni kell, és sosem szabad feladni!   

– Mit csinál mostanság? 
– Az ASE U14-es fiúcsapatának vagyok az edzője, és van egy U18-as női csapatom is. Az edzőségem jelenleg ennyivel ki is merül. Emellett szeptembertől az ESZI-ben dolgozom helyettesítő testnevelőként. Élem az életem, és szurkolok a paksi felnőttcsapatnak, hogy valami jó eredményt érjen el a szezon végén. Igazán ráférne a csapatra a sikerélmény, s hogy visszatérjen oda, ahová való, a legjobbak közé!