Egyetlen nap alatt vált felnőtté

A 45 éves Tarr János a megye egyik legismertebb vállalkozója. Neve teljesen összekapcsolódott azzal a szolgáltatással, mely több mint 25 éve kezdődött, és akkor, a maga nemében az teljesen új volt. Édesapja, idősebb Tarr János indította el Szekszárdon a kábeltelevíziós szolgáltatást.

– Még Bátán laktunk, tízéves lehettem, amikor édesapám a közelben lévő dombtetőre felszerelt egy antennát. Ennek az volt az előzménye, hogy rosszak voltak nálunk a vételi viszonyok. Ez abban az időben volt, amikor a színes televíziók egyre inkább elterjedtek és egyre többen igényelték a jobb, tisztább vételt. Édesapám akkoriban a Videoton szerviznél dolgozott. A saját otthonunk után Szekszárdon, a 160 lakásos épület tetejére helyezett el egy antennát, illetve egy olyan berendezést, mely a jelszint-ingadozást kiküszöbölte. A hetvenes évek közepén még csak 5 csatornát lehetett fogni. Egymásnak adták a jobb vétel hírét a lakók, hamarosan az egész Kölcsey lakótelepen igényelték ezt a megoldást. Valahogy így kezdődött, és 1979-ben Dombóváron is elindította apám ezt a rendszert.
Idősebb Tarr János még sokáig kisiparosként dolgozott, a munkájába a felesége is besegített, ő gyártotta az úgynevezett erősítőkockákat.
– Édesapámnak „egy város, egy antenna” volt a koncepciója, akkor még a műholdas vételeknek híre-hamva sem volt. Végül 24 településen sikerült kiépíteni a rendszert, 24 ezer tv-s ügyfelünk volt és 24 alkalmazottunk.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Tarr János: A Jóisten jó volt hozzám. A döntéseimet soha nem bántam meg, úgy érzem jó irányba haladok (fotó: Mártonfai)
[/caption]

Tizenkét évvel ezelőtt azonban nagy tragédia érte a családot, az akkor 62 éves Tarr János éppen Dombóvárra utazott, az ottani új telephelyet átvenni, amikor autóbaleset érte és meghalt. Ekkor fia 33 éves volt.
– Egy nap alatt lettem felnőtt. Bár 12 éves korom óta szinte mindig mellette voltam, így a munkát is mindig megbeszéltük, hatalmas űrt hagyott maga után.

Az elmúlt 12 évben azonban nagyot változott a világ, főleg ezen a területen. Az analóg és digitális csatornák korában a vállalkozás menetén is változtatni kellett. Mára 8 megyében, 280 településen, több ezer háztartásban van jelen a Tarr Kft. és több mint 190-en dolgoznak a cégnél.

A piac adott, a konkurencia pedig nagyon erős. Ennek ellenére az országban az 5. legnagyobb szolgáltató és az egyetlen magyar tulajdonú cég a Tarr Kft.

– Hárman vagyunk tulajdonosok, édesanyám, a húgom és én. A munkánkban az analóg és a digitális műsor-, az internet és a telefonszolgáltatás játszik szerepet. Naponta meg kell küzdenünk az ügyfelekért. A konkurencia nagy, sokszor erősebb nálunk és mindenféle árversenybe nem tudunk belemenni. Ugyanakkor erősségünk éppen az, hogy kisebb cég lévén, hamar kimegyünk a helyszínre javítani. A munka szempontjából nem számít az ünnep, hiszen karácsonykor is kell ügyeletet tartanunk, és ha hiba van, akkor menni kell.

Magát a céget Tarr János vezeti, de két tulajdonostársával, édesanyjával és húgával mindig megbeszéli, ha nagyobb döntés előtt állnak. Így volt ez 2009-ben is, amikor megvették egy másik szolgáltatótól a Zala megyei települések hálózatát. Ez 3 milliárdos beruházás volt. Természetesen előtte számításokat végeztek, melybe külső szakembereket is bevontak. A fővárosban is nyitottak egy irodát, ahol kilencen dolgoznak, zömében informatikusok. A cég csatornakínálata rendkívül bőséges, több mint 130 program érhető el, ennek éves beszerzési költsége milliárdos nagyságrendű tétel.

– Így év vége felé, ha a 45 éves Tarr János feltenné magának a kérdést: elégedett-e azzal, amit eddig elért, ott tart-e ahol ennyi idősen lenni szeretett volna, vajon milyen választ adna rá?

– A Jóisten jó volt hozzám. A döntéseimet soha nem bántam meg, igen, úgy érzem jó irányba haladok. A gazdasági válság bennünket is érint, 2008 óta sok döntést meg kellett hoznunk. Például az alvállalkozók helyett sok munkát a saját kezünkbe kellett venni, később igazolódott, jól döntöttünk, mert ezzel is spóroltunk. Jó műszerészt viszont nehéz találni, így rendszeresen képezzük, oktatjuk a saját dolgozóinkat ebbe szakiskolákat is bevonunk, de saját oktatótermünk is van.

A felesége biztosítja a családnak a biztos hátteret

Tarr János 1999 óta nős, felesége akkor is és ma is a nyugdíjbiztosítónál dolgozik. Felesége biztos háttér az egész családnak, mondta a családfő. Amikor édesapja meghalt, abban az évben született meg János, a kisebbik fiú, aki hamarosan 12 éves lesz, 2005-ben pedig a kisebbik fiú, Máté. A két legény is szeret fúrni, faragni, akárcsak ennyi idősen az édesapjuk. Egy kis műhelyt is kialakított az édesapjuk számukra. Amikor nincs iskola, akkor ők is jönnek velem vidéki munkára is, mondta Tarr János. A családdal mindig ügyelnek arra, hogy télen is nyáron is legyen legalább egy kis idejük arra, amikor csak együtt vannak, pihennek, utaznak, kikapcsolódnak, van amikor a húga családja is csatlakozik hozzájuk. Amire viszont büszke, hogy minden évben elkészíti a saját borát, ha rendezvényekre megy, mindig visz belőle és nagy pártfogója a szekszárdi boroknak, borászoknak is.

A Tarr Kft. sokat segít, adakozik, volt olyan év, amikor több tíz millió forintot is fordítottak erre. A szekszárdi szüreti fesztivált, a szekszárdi kosarasokat, a Zalaegerszegi focicsapatot, a falunapokat (ahol szolgáltatnak), művészeti rendezvényeket gyakran támogatnak.

Névjegy:

Tarr János 45 éves, nős, két gyermek édesapja, a Tarr Kft. ügyvezető igazgatója, résztulajdonosa. Foglalkozása elektroműszerész, rádió-TVműszerész. Győrben, a Távközlési Műszaki Főiskolán szerezte mérnöki diplomáját. Tervezői-műszaki jogosultsága is van.

Korábban rendszeresen focizott, sportolt, erre ma már kevesebb ideje jut, megelégszik azzal, ha a reggeli futásra (futópadon) jut ideje. Szabadidejében a család bátai szőlőjében tevékenykedik.

Korábban rendszeresen focizott, sportolt, erre ma már kevesebb ideje jut, megelégszik azzal, ha a reggeli futásra (futópadon) jut ideje. Szabadidejében a család bátai szőlőjében tevékenykedik.

Tarr János: A Jóisten jó volt hozzám. A döntéseimet soha nem bántam meg, úgy érzem jó irányba haladok (fotó: Mártonfai) -->