Ma már nem mezőgazdaságból élnek a falusi emberek Tolnában

A falusi ember a mezőgazdasági munkából él. Ez a megállapítás nagyjából a hetvenes évekig volt igaz. Aztán megindult a városokba költözés, s aki maradt, az is többnyire ingázott, gyárakba, irodákba járt dolgozni. Ha földhöz jutott a kárpótlást követően, bérbe adta művelésre. 

Néhány évtizeddel ezelőtt Zombán még szinte minden háznál volt sertés, és sok helyen tartottak teheneket is. A takarmányt maguk termelték meg az ott élő, szorgalmas sváb és magyar emberek. A polgármester, Szűcs Sándor szerint azonban nagyot változott a helyzet a 2100 lakosú faluban. 

– A növénytermesztést, bár kevesebben, de végzik – mondta –, ám az állatállomány töredéke csak a korábbinak. Kukorica, búza, napraforgó, lucerna, repce a legjellemzőbb szántóföldi növény. Szarvasmarhát már csak egy-két család tart, sertést valamivel többen. A paradicsompusztai sertéstelep két éve bezárt. Alföldi libatartók kerültek a helyükre. Pillanatnyilag ez minden. 

Decs alpolgármestere, Huber István, aki maga is működtet egy családi gazdaságot, ugyancsak szomorkás képet vázolt. A 4100 lakosú nagyközségben is szinte teljesen eltűnt az állattartás. Két ló és maximum száz sertés az állomány. 

– A gazdálkodók búzával, kukoricával, napraforgóval, repcével és szójával foglalkoznak – tájékoztatott –, s ez utóbbi most a felkapott, mert plusztámogatás is igényelhető rá. A növényvédelmet azonban korlátozza az EU, így nehezebb a dolgunk, mint korábban volt. A kertművelés gyakorlatilag megszűnt a faluban. Még a házuk melletti kiskertet is inkább befüvesítik az emberek, minthogy tennének bele pár sor zöldséget vagy néhány palántát. 

A közel kétezres lélekszámú Döbrököz polgármestere, Farkas Edit sem szolgált sikertörténetekkel. Az viszont kitűnt a szavaiból, hogy ha korábbi önmagukhoz képest nem is, de másokhoz képest viszonylag jól állnak. Működik 2-3 figyelemre méltó agrár-középvállalkozás a településen, és a nagy cég, a Döbröközi Mezőgazdasági Zrt., helyben sertés, Gyulajban pedig szarvasmarhatelepet tart fenn. A környékbeli szántóföldek nagy részét is ők bérlik és művelik. 

– Magánházaknál talán 2-3 helyen tartanak már csak sertést – mondta a polgármester –, baromfi sincs sokkal több mint száz az egész faluban. A házaknál lévő kerteket még így-úgy művelik, főleg az idősebbek, akik nem tudják elképzelni, hogy ne legyen vetemény, csak fű. Még bottal is kimennek kapirgálni, kapálni, gereblyézni, mert azt szokták meg. Nem tudják nézni a rendezetlenséget. 

A megye legkisebb faluja, a hatvan lakosú Murga polgármestere, Felkl Márton ízig-vérig gazdálkodó ember. Jórészt neki is köszönhető, hogy parlagon hagyott, gazos terület nemigen akad a településen. Ha megkérik, ingyen is felszánt egy-egy kiskertet, hogy a többnyire idős tulajdonosok bevethessék, gondozhassák. 

– Szántóföldi növényter­mesztést két gazdálkodó folytat jelenleg – ismertette a tényeket –, állattartó pedig egy van, aki sertéssel és szarvasmarhával, főleg bikaborjakkal foglalkozik. A hatvanas-hetvenes években még a lakosság kilencven százaléka a mezőgazdaságból élt (téesz plusz háztáji), gulya és tejcsarnok is volt, még cukorrépát is termeltek, mára mindez elenyészett. Újdonság, hogy egy fiatal pár biogazdálkodásba kezdett. Reméljük, kitartók és sikeresek lesznek.  

Borítóképünk illusztráció