Verena Koch rendez, de néha jó bort is kóstol Szekszárdon

[caption id="" align="alignright" width="350"] Verena Koch: „Szeretem a pontosságot, az aprólékos munkát, mindegy, hogy hol” (Fotó: DBU)
[/caption] Verena Koch életéről és munkájáról beszélt a vele készített interjúban, mely Móra Viktória, a DBU művészeti titkára segítségével valósulhatott meg.

– Életrajzát áttekintve nyugtázhatjuk, hogy Münchenben romanisztikát – francia nyelvet – tanult. Mi vonzotta ehhez a szakhoz, és hol vette később hasznát a munkájában?

– Úgy gondolom, nem létezik hiábavaló tudás. Engem ezáltal, a francia nyelvben való jártasságom okán az a szerencse ért, hogy Párizsban játszhattam, valamint színháztudományos szemináriumokat látogathattam – és azoknak a rendezvényeknek legalább a felét értettem is.

– A romanisztika helyett később mégis a Frankfurti Zene- és Képzőművészeti Főiskola – Hochschule für Musik und Darstellende Kunst – mellett döntött. Mi volt a váltás oka?

– A francia nyelv tanulását tekintve, hogy így fogalmazzak, érezhető hatással volt rám édesapám. Ugyanis szavajárása szerint először is „valami értelmeset” kell tanulnom. Tájékozódtam, és az összes „értelmes” lehetőség közül ez vonzott a leginkább. És azután jött ugyebár az „értelmetlen”.

Fürdőváros

Verena Koch Németország Bad Hersfeld nevű városában született. Ez a közel 30 ezres település Hessen tartományban található. Fürdőváros, már a harmincéves háború (1618–1648) idején is létezett az a forrás, amit 1904-ben nyitottak meg újból. A helyi fesztiváljáték jelentős esemény a színház világában.

– Bejárta a hagyományos utat? Azaz versmondás általános iskolában, irodalmi színpad középiskolában, klasszikus és modern szerzők olvasása, sok film és színdarab megtekintése már tizenévesen?

– Ezt a hagyományos utat szívesen jártam volna be! De vidéki lány lévén akkor fedeztem fel először a lelkesedésemet, amikor keresztanyám Frankfurtban elvitt a színházba. Tízéves lehettem. Akkor kezdtem el olvasni, kis színházakat barkácsoltam cipősdobozokból, és kihasználtam minden lehetőséget, hogy lássak vagy játsszam valamit.

– Színészet vagy rendezés: melyik áll közelebb önhöz, és miért?

– Ha egy éjjel egy tündér jelenne meg az ágyam mellett, és a fülembe súgná, hogy döntenem kell, azt kérdezném tőle: miért? Számomra az egyik termékennyé teszi a másikat, és én mindkét lehetőséget szeretem.

– A főiskola elvégzése után egy ideig Frankfurtban dolgozott, azután – napjainkig – mintha be akarná járni Németországot és fél Európát is: Göttingen, Esslingen, Münster, Mannheim, Linz, Lasi, Amszterdam és még sorolhatnánk fellépései, rendezései helyszíneit. Így szerette volna eredetileg is, avagy így alakult?

– Így alakult, és én örömmel ragadtam meg a lehetőségeket. Azért közbeiktattam egy nyugodtabb időszakot is, melyet a gyereknevelés töltött ki, szinte kizárólag Linzben.

– Ne feledkezzünk meg a számunkra legfontosabb állomáshelyéről: Szekszárd, Deutsche Bühne Ungarn. Mi vonz vissza több alkalommal is egy európai horizontú rendezőt egy olyan magyarországi kisvárosba, mint Szekszárd?

– Hiszen Szekszárd is Európa! És nagyon jól érzem itt magam. Megállapítottam, hogy az itteni emberek egyfajta lazasága és a természet szépsége – valamint a bor, de arról majd később – mellett a napfény is az, ami ide vonz.

– Összevethető a DBU tevékenysége, teljesítménye valamelyik németországi színházéval? Avagy annyira mások a viszonyok, adottságok és lehetőségek, hogy nem is érdemes azonosságokat keresnünk?

– Meg kell kérdezni a szekszárdi csapatomat, valójában ők szenvedtek. Mert én mindig mindent úgy akarok, mint ahogy azt bárhol máshol, bármelyik németországi színházban akarnám: egyszerűen nagyon alapos vagyok. Szeretem a pontosságot, az aprólékos munkát, mindegy, hogy hol.

Eddig öt művet állított színre

Verena Koch visszatérő vendég, több alkalommal is rendezett a szekszárdi Német Színházban. Első alkalommal nyolc éve kapott felkérést. Az alábbiakban szekszárdi közreműködéseinek állomásait soroljuk fel évszámokkal, a színre vitt darabokkal, zárójelben pedig a művek szerzőivel. 2009: Der zerbrochene Krug / Az eltört korsó (Heinrich von Kleist). 2010: Glaube.Liebe.Hoffnung / Hit, remény, szeretet (Ödön von Horváth). 2012: Die Klein­bürgerhochzeit / Kispolgári nász (Bertold Brecht). 2012: Die Schneekönigin / A hókirálynő (Hans Christian Andersen). 2017: Der Talisman / A talizmán (Johann Nepomuk Nestroy).

– Internetes bizonyíték van arra, hogy megkóstolta a szekszárdi bort. Legyen szíves művészi ihletettségű szakvéleményt adni!

– Ahogyan valóban láthatta az egyik közösségi hálózaton, különösen a jó rozé nyűgözött le, mert nagyon könnyű bor, kivételes gyümölcsössége, kellemes fanyarsága felfrissít. Persze semmi sem tart vissza attól, hogy szekszárdi tartózkodásom idején más borokat is megkóstoljak. Például itt jut eszembe egy cabernet, amely nemrégen nagyon kellemesen meglepett. Egyébként a dédszüleim szülei borászok voltak a rajna–hesseni tartományban, én pedig így óhatatlanul a borral együtt nőttem fel – sokkal inkább, mint a színházzal.

– Számomra kellemes meglepetésként láthattuk a Kommando Elefant nevű bécsi popegyüttes videoklipjében. Kedveli ezt a műfajt, avagy más oka volt annak, hogy igent mondott a szereplésre?

– A fiam barátai kértek fel rá, én pedig csak azt mondhatom, hogy öröm volt velük dolgozni. Bármikor nagyon szívesen rendelkezésre bocsátanám magam vicces öreg hölgyként egy klip erejéig. És teljesen nyilvánvaló, hogy a zene „cool”!