Kalus azt játssza, amit ő is szeret

Kalauz Attilát, azaz Kalust és zenekarát, a Blues Factoryt a kilencvenes években Szekszárdon és a környékén mindenki ismerte, aki időnként vagy rendszeresen elvetődött blueskocsmába, klubkoncertre. A világ azóta nagyot változott, jobbára hírmondó sem maradt azokból a helyekből, ahol annak idején a nem kevés Tolna megyei együttes megfordult. Kalus viszont ma is zenél.

Főként egyedül zenél

Sosem akart a közönség kiszolgálója lenni, azt játszotta, amit szeretett. 1990-től a Blues Factoryval, majd a 2000-es évektől az akusztikus hangszereken játszó Collectionnel. A triót felváltotta a duó, ma pedig Kalauz Attila elsősorban egyedül zenél. A népszerű, populáris számok helyett mindvégig maradtak az angolszász kedvencek, elsősorban a country-blues vonulat és a saját dalok. Az indulásról Kalus, mert sokan így ismerik, elmesélte, hogy általános iskolásként Beatlest vett fel a rádióból, majd középiskolásként beszippantotta a zene. Eleinte rocker volt, mint mindazok, akik nem voltak diszkósok, majd megismerte a Doorst a Dire Straitst. Saját zenéjének stílusa elsősorban Bruce Springsteenére hajaz, de játszik Stinget, Eric Claptont.

Időnként összejön a Blues Factory, de Kalauz Attila most elsősorban a szóló fellépésekre koncentrál, illetve vendégeket hív, így például Szász Ferit, Nagy Imrét vagy az ifjú zongorista tehetséget, Ocsovay Damiánt. Decemberben minden hétvégén koncertezik valahol, és már a januári program is körvonalazódik. Az igazi élet azonban tavasszal indul be. – Nagyon bejött a Balaton nyáron. Olyan part menti bisztrókban, éttermekben játszottam Fenyvesen, Tihanyban, ahol nagyon jó volt a közönség. Ezek gyakran olyan helyek, amelyekben gasztronómiai remekeket kínálnak. Remélem, jövő nyáron lesz folytatás – mondta.

Nem kenyérkereseti forrás

Szekszárdon ősztől tavaszig a Bormúzeumban havonta lép fel. Ezeken az alkalmakon, ha nem is hatalmas számban, de megjelennek azok, akik annak idején a Bules Factory koncertjeire jártak. A közönség jelentős hányada nő, valószínűleg a miliő és a koncertek hangulata vonzza őket. A Sédben a Blues Factoryval, illetve gyakrabban a Kalus Trióval találkozhat időről időre a közönség. A zenekar ilyenkor telt ház előtt zenél. Kalus Sting-feldolgozásokat játszik az egyébként jazzben utazó Nu-Line Experimenttel, és gitározik a Kovács Gábor vezette bonyhádi népzenei formációban, a Kárikittyomban.

A zenélés rövid ideig volt számára kenyérkereseti forrás. Három évet szánt arra, hogy hajón muzsikáljon. Érdekes helyeken járt, érdekes emberekkel találkozott, és bár jól tudta, hogy ez a néhány esztendő csupán izgalmas kitérő az életében, jól érezte magát, és ma is jó szívvel emlékszik erre az időszakra. Szintén jó érzéseket ébreszt benne, ha arra gondol, hogy fellépéseire elsősorban nem azért érkeznek az emberek, hogy úgy bulizzanak, hogy azt sem tudják, mi szól, hanem kifejezetten miatta, a zenéje miatt.

A stílus máig nem változott

Kalus ma is műsoron tartja azokat a dalokat, amelyeket még a kilencvenes években játszott a Blues Factory. Azóta viszont folyamatosan születtek újabb és újabb dalok, ebben az évben például kifejezetten sok. És bár már a CD-korszak elmúlott, hiszen sok zenész az internetre teszi fel letölthető számait, ha az ember egy egész albumnyi anyagot szeretne megismertetni a közzel, azt mégis csak CD-ként érdemes megjelentetni. Kalus jövőre az új számokat mindenképpen szeretné felvenni, és néhány olyan dal is felkerülhetne a tervek szerint a lemezre, amely nem a legújabb, de még vállalható. Arra a kérdésre, hogy az új számok mások-e, mint a régiek, elmondta, hogy a stílus alapvetően nem változott, de valamivel populárisabbak, mint a korábbiak. Az biztos, hogy egyediek, és bár a szerző nem arra törekszik, hogy minden áron megfeleljen a közízlésnek, kellemesek, fülbemászóak.