Mr. Plé, a kisdorogi showman a meccsközvetítés bajnoka

– Milyen szakmát hagyott ott a diszkózás kedvéért?

– Villanyszerelőnek tanultam – mondja Bittner Mátyás –, de keveset dolgoztam benne. Később jó hasznát vettem a hangosítás és világosítás szerelésénél. De mindig is a zene és a sport bűvöletében éltem. Kiskölyökként a Szabad Európa Rádió műsorvezetője, Cseke László, és a sportriporter, Szepesi György volt a példaképem. Évtizedekkel később mindkettőjükkel találkozhattam, sőt nagy legendával, Puskás Öcsivel is. Nyolcadikos koromban, 1967-ben már én voltam Kisdorogon a lemezlovas. Felmentünk a Kálvária-dombra, mert ott jobban lehetett fogni a nyugati adókat, az volt a legmagasabb pont, és hallgattuk a Délutáni Randevút. Az első hivatalos, plakátos bulit, amivel már Kétyre is elmentem, 1973-ban tartottam. Attól kezdve tekintem magam diszkósnak. Rám ragadt a Plé név, ami idősebb koromban Mr. Plévé vált. Ma is így hívnak a srácok. Szót értek minden korosztállyal, modern és nosztalgia slágereket is játszom, már csak egy helyen, Bonyhádon. A hetvenes-nyolcvanas évekbeli felfutásnak rég vége. Bármi letölthető a netről, otthon hallgatják a zenét a fiatalok. Pedig az ember társas lény. A közösség biztosan hiányzik mindenkinek.

– Kik voltak akkoriban a placcon?

– A legnagyobbakkal indultam: a Tuti, a Lala, a Hofi, a Pala és a Petre dolgozott a látókörömben. A Kidl kicsit később indult. Szekszárdon 1976-ban nyitott a Garay Táncos, annak már a berendezésében is segédkeztem, ott én voltam az első diszkós.

– A katonaság megszakította a karrierjét?

– Nemigen, mert minden hétvégén hazajöttem. Szót tudtam érteni a parancsnokokkal. Pedig tizenkét helyen szolgáltam: Börgöndön, Abasáron, Nyíregyházán és így tovább. Amikor Szentendrén állomásoztam, minden nap beutaztam Pestre és belevetettem magam a kulturális életbe. Volt százhúsz mozi és egy csomó színház; szerintem mindegyikben megfordultam. Buliztam is rendesen. Felfelé mentek akkor még a dolgaim, sőt a rendszerváltás után is, mindaddig, amíg nem jött ki egy olyan rendelkezés, hogy bárki diszkózhat. Akkor aztán olyan telített lett a piac, és olyan figurák jelentek meg, hogy jaj! Némelyik szerintem a nevét se tudta leírni, de csinálhatta a műsort…

– Milyen emlékezetes bulijai voltak?

– A bonyhádi röplabda fesztiválokon 2-3 ezer ember előtt játszottam. Telt házas diszkóim voltak évtizedeken át a Völgység több településén. Kisdorogon kitaláltuk, hogy a sportöltöző tetején legyen kocsma. A Padlás nevet kapta, ami máig működik. Már diszkó nélkül, de régen akkora bulik voltak, hogy majd’ leszakadt a Padlás.

– Elérkeztünk a sporthoz…

– Ez a dolog két szálon futott: az írás és a közvetítés. Már általános iskolás koromban írtam kabaréjeleneteket. Némelyiket el is játszottuk. Ugyanakkor meccsekre is kijártam, és 14-15 évesen közvetítettem a kisdorogi mérkőzésekről, persze roppant amatőr módon, kis magnóval felszerelkezve. Amikor 1981-ben a területi bajnokságban a Siófokkal játszott a Kisdorog, írtam egy szösszenetet arról, hogy milyen remekül védett a kapusunk. Bevittem a Népújsághoz az akkori sportrovat-vezetőnek, Nyakas Istvánnak, megtetszett neki, és biztatott. Úgyhogy több-kevesebb rendszerességgel írogattam, később az utódjainak, Fekete Lászlónak és Rónai Gábornak is. Az Oldalháló című sorozatban vagy tíz évig publikáltam. Elvégeztem különböző újságírói, sportújságírói tanfolyamokat. A közvetítéseket hivatalosan 1988 óta nyomom, most volt az ezredik, egy Újpesti Dózsa–Hatvan mérkőzés. Nagyrészt a bonyhádi térségben mozogtam, főleg amíg létezett a Völgység Tv. Annak a volt tulajdonosa, Németh László most Tv8 Sport néven működtet egy online csatornát; főleg oda dolgozom. De régebben mindenféle riportot készítettem: Horn Gyulával, Czeizel Endrével, Tölgyesi Péterrel, Áder Jánossal, Habsburg Ottóval, Pozsgay Imrével, Zwack Péterrel és másokkal. Torgyán Józsefet például az Országház lépcsőjén interjúvoltam meg. Szép időszak volt, tartott vagy húsz évig, olyan kollégák társaságában, mint Kindl Gábor, Szél Móni, Koós Attila, Barabás Évi, Máté Réka, Újvári Gyula, Hunyadi István, Gödrei Zoli és Vizin Balázs.

– Hogyan tovább?

– Sportközvetítések és diszkó, mint eddig. A két gyerekem Pesten él, most ott nézegetem a zenés-táncos helyeket, klubokat. Nekem a romkocsmák nem jönnek be. Szól valami zene, leülnek a vendégek egy bádogtányér mellé egy rozoga padra, és ez a szórakozás. Szerintem slágerek kellenek, táncolható zene és show. Az én diszkóim mindig tele vannak látványelemekkel. Esernyőket nyitogatok, húr nélküli gitáron játszom, a fejemen egy korsó sörrel táncolok, két csajjal járom a rock and rollt. Ott van hangulat! Megmutatnám magam szívesen a fővárosban is! Legyen műsor, legyen élmény, legyen mire visszaemlékezni! A fiataloknak nem kínálunk megfelelő szórakozóhelyeket! Közösségi élmények nélkül, gyökértelenül hagyják el az országot.

Elindította a Mr. Plé Szoborparkját

Publikál, közvetít, tájékoztat és szórakoztat Bittner Mátyás. Egy alkalommal hét órán keresztül közvetített élőben a bonyhádi sportcsarnokból. Máskor meg könyvírásra adta a fejét, s megjelentette 2000-ben a Kisdorog sportja című kötetet. Ennek bővített változatát adta közre 2005-ben. Most meg még nagyobbat merít a sportkrónikából: Tolna megyei sportszelet című könyvén dolgozik, melyben neves focistákkal készített interjúk is lesznek.

Húsz éven keresztül dolgozott a kisdorogi sportkörben, különböző tisztségekben. Kötődik a falujához, ahol sportközvetítői és diszkós karrierje is indult, de az utóbbi időben Budapesten keres bulik rendezésére alkalmas helyet. Gyakran jár a fővárosba, két gyermeke ott él, és már született egy unokája is.

Mindig tele van ötletekkel. Most egy internetes felületen elindította a Mr. Plé Szoborparkja elnevezésű kezdeményezést. Ezt kulturális ismeretterjesztésnek szánja. Bárki felteheti a kedvenc szobrát, egy kis magyarázattal. Már kétszáz alkotás tekinthető meg ezen a weblapon.