A válság mentette meg a vakond bőrét

A vakond a 2023-as Év emlőse, ezt még év elején tette közzé a Vadonleső Program, amelyet az Agrárminisztérium és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. által működtet a Magyar Természettudományi Múzeum közreműködésével. A napokban pedig alkotói pályázatot hirdettek a vakondhoz kapcsolódóan. A középiskolásoknak szóló „Ásd bele magad!” című plakáttervező pályázaton arra a kérdésre várnak választ, hogy miért lehet hasznos társ a kertben a vakond? Miért szép és hasznos egy göröngyösebb talajú kert? Miért jó, ha meghagyjuk a vadvirágokat a kertünkben? Miért jó, ha a vakondon kívül a kertünkbe látogatnak a madarak, a békák, a denevérek, a méhek és a lepkék?

Az általános iskolás korosztálynak szól a Vakondoló vers- és dalillusztrációs rajzpályázat. A Vadonleső Program által felkért, a természetvédelem nagyköveteiként munkálkodó művészek – Tóth Krisztina, Ijjas Tamás és Gryllus Vilmos – a saját stílusukban dicsőítik a vakondot versek és dalok formájában. A szövegek megtalálhatóak a Vadonleso.hu oldalon, ezekhez várnak illusztrációkat alsó és felső tagozatos gyerekektől. Mindkét pályázat esetében digitálisan kell feltölteni az alkotásokat 2023. október 15-ig a Herman Ottó Intézet honlapján.

A gyerekek alkotásai ahhoz is hozzájárulhatnak, hogy változzon a vakondról kialakult vélemény, hiszen nagy eséllyel kétféle kép él a többségünk fejében erről a kisállatról. Az egyik a bájos, cseh mesefigura, a másik pedig a kerteket feltúró élőlény. Nem mellesleg azonban hazánkban a legkorábban törvényi oltalmat nyert állatok körébe tartozik a denevérekkel, a cickányokkal, a sünökkel és 89 madárfajjal együtt. Magyarországon 1901 óta védett, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.

Kerti munkájuk igencsak hasznos lehet. A jelenlétüket egyértelműen jelző vakondtúrások bosszúságot okozhatnak, ez azonban eltörpül a vakond talajlazító, valamint rovarkártevő-gyérítő szolgáltatását is figyelembe véve. Kizárólag állati táplálékot, elsősorban a föld alatt mozgó férgeket, csigákat, rovarokat és azok lárváit fogyasztja. Bélelt telelőkamrájának közelében található egy élelemraktár. A felszínen ennek helyét egy különösen nagy vakondtúrás jelzi. A túrás alatt több száz földigilisztát gyűjt össze, amelyek télen olyan merevek, hogy nem tudnak elmászni. Így eleven, nem romló élelmiszerraktárt képeznek. A kerti és szántóföldi növényeket viszont „nem bántja” célzottan a vakond, az ugyanakkor előfordulhat, hogy a gyökerek az útjába kerülnek – írja Bajomi Bálint a Vadonleso.hu oldalon.

Ökoszisztéma mérnököknek is nevezik a vakondot, hiszen ásó tevékenységével alaposan megváltoztatja a környezetét a föld levegőztetésével és a mélyben lévő talaj felszínre hozatalával. A vakondtúrás nem más, mint az akár száz méternél is hosszabb járatrendszeréből kitermelt föld. A gereblyével szétterített vakondtúrások azonban még tovább is segíthetik a talajfrissítést, a forgatást.

Magyarországon csak a közönséges vakond fordul elő, igen gyakori faj. Holott fekete színű, puha, selymes bundája az 1930-as években majdnem a teljes állomány pusztulását okozta, ugyanis felfedezte magának a szőrmeipar. E tekintetben azonban jól jött a gazdasági világválság, és az addig milliószámra exportált vakondbundára már nem volt kereslet.

Van még egy égető kérdés az idei Év emlősével kapcsolatban. Még pedig, hogy vakond vagy vakondok az egyes számú megnevezése? A Magyar Etimológia Lexikont segítségül hívva kiderül, hogy a vakondok kifejezés volt előbb. Azt írják, a vak származéka kicsinyítő elemekből álló -ndok, -ndék képzőegyüttessel, tehát „vakocska”, a néphit szerint ugyanis ez az állat nem lát. Mai köznyelvi vakond alakja a 19. században született, a többes jelnek vélt -ok kivetésével.

Ha a magyar irodalmi alkotásokban keressük a választ, akkor azt láthatjuk, hogy Petőfi Sándor, Tompa Mihály és Juhász Gyula is a vakondok kifejezést használja egy-egy költeményében, míg Radnóti Miklósnál a vakond fordul elő az egyik versében.