Emberi kéz érintése nélkül készülnek térbeli tárgyak

A 3D-s nyomtatásról eddig úgy beszéltünk, mint egy űrállomásról: valahol létező valóság, de nem nálunk. Pedig itt van, használatban van, például a szekszárdi Baka iskolában. Többnyire az intézmény oktatástechnikusa, Ábrahám Béla működteti, de a tanulók is foglalkozhatnak vele, hisz azért vették. 

– Egy éve szereztük be – tájékoztat az oktatástechnikus –, nem is annyira a végtermék a fontos nálunk, hanem az ahhoz vezető út, a tervezés, a programozás megtanítása a gyerekeknek. 
Egy koordináta-rendszerbe kell beilleszteni az elképzelt rajzot, és ha a szerkezet feldolgozta az információt, elkészíti a néhány centis műanyag figurát, térbeli alakzatot, emberi kéz érintése nélkül.

Az eddigi termés: házikó, fenyőfa, sakkbábu, legókocka, rakéta, emberke, hajó stb. Ugyanarról a tárgyról akárhány másolat születhet. Egyszerre persze csak annyi, amennyi befér az eszközbe. A hely ennél a típusnál nem nagy. Az iskola kétcentisre kicsinyített logójából – ami például kulcstartóra kerülhet – kilenc fér el az ötvenfokosra hevített, négyzet alakú munkatálcán.

A tekercsről adagolt műanyag szálat 240 fokosra kell felmelegíteni, hogy jól használható legyen. S ekkor, mint a tubusból a fogkrém, kinyomódik a képlékeny, de hamar megszilárduló alapanyag. Több szín áll rendelkezésre, a szál átmérője 1,75 milliméter.

– A jövő technikáját működtetjük – mondja Ábrahám Béla. – Az élet számos területén alkalmazzák máris: gép- és járműgyártásban (alkatrészek), építőiparban (elemek, idomok) egészségügyben (protézisek), ajándéktárgyak készítésében. A japánok állítólag már egy buszt is összeraktak 3D-s nyomtatóval előállított darabokból. 

Könnyen lehet, hogy eljön az idő, amikor valóra válik a sci-fi-írók fantáziája szülte jelenet: lelövik a főhős űrhajóját, és gyorsan nyomtat magának egy másikat. Vagy kettőt, hogy tartalék is legyen. Addig persze a nyomtatási sebességen gyorsítani kell. Jelenleg ugyanis egy kulcstartó két óra alatt készül el.

A képek a szerző fotói