TEOL
Tolna vármegyei hírportál
Gyermekkorom óta izgat egy kérdés, hogyan lehetne a nyári meleget átvinni a téli fagyos napokra. Most fentről ingyen jön a fűtés, hetek óta inkább az okoz gondot, hogy túlságosan is jól fűt az égi kazán. Azt, hogy a téli hidegből egy csipetnyit áthozzanak nyárra, évtizedekkel ezelőtt már megoldották eleink. Emlékszem, keszthelyi kissrác koromban, mikor ez a kérdés először foglalkoztatott, a parki ösvényeken mentem nap mint nap a Balatonra, s a fák közt volt egy jégverem. Egy földbe ásott szobányi gödör, akkoriban már omló, bomló nádtetővel, mert akkor már nem használták. De korábban, talán a háború előtt, télen oda vitték a tóból kivágott, vastagra hízott jégtáblákat, s bizony még a nyár közepén is onnan vitték a jeget, összetörve, hordóban, fakádakban az éttermekbe, hűteni a pezsgőt vagy a sört.
A jégveremnek nyoma sincs, a parkot is teljesen átépítették, a tél hidegének nyárra vitele is már a múlté. A fordítottjáról, hogy a nyári, ingyen meleggel fűtsünk télen, ugyancsak nem hallottam. De régebben, mikor építettünk egy házat, újra nagyon birizgált a gyermekkori gondolat, és szökött műszakiként, inkább csak játékként, kiszámítottam, mekkora, pompásan hőszigetelt tartály kellene, hogy a benne lévő vizet a tetőn megmelegítve megőrizzem télre a nyári nap melegét. Kiderült, akkora lenne, mint maga a ház.
Én feladtam, de unokáimnak feladom leckeként, keressék, találják meg a titkát, hogyan lehet télen a nyári meleggel fűteni.